Helyi Óvodai Pedagógiai Program

Módosítás: 2018. 10. 04., csütörtök 11:15
Készült: 2014. 08. 05., kedd 09:00

 

Kestúcka  materská škola

 
   

                           "Minden ember nevelhető 

de nem nevelhető minden ember mindenné"

Gáspár László

Gyermekképünk

Gyermekeink legyenek testileg fejlettek, egészségesek, szabadon gondolkodó emberek. Érezzék magukat biztonságban, bátran mondják el véleményüket. Szerezzenek sokoldalú ismeretet a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások során. Óvodásaink magatartása és viselkedéskultúrája legyen koruknak megfelelően fejlett, szeressék és védjék a természetet.

A gyermek fejlődésének általános tendenciáin túl, fel kell ismernünk az egyedit, az eltérőt, a különbözőségeket. Szem előtt kell tartanunk, hogy a gyermek, mint minden ember, mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre.

A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyiség szabad kibontakozásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó.

Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem adunk helyet semmiféle előítélet kibontakozásának.

Gyermekeink kötődjenek a nemzetiség nyelvéhez (szlovák), kultúrkincséhez: a meséhez, zenéhez, szín-forma- tárgyi világához. Legyen természetes számukra a szlovák beszéd a napi tevékenységek során.  Arra törekszünk, hogy minden egyes gyermek szükségleteit kielégítve, spontán ismereteikre építve fejlesszük képességeiket, és a családdal szorosan együttműködve eljuttassuk őket a sikeres iskolakezdésig.

TARTALOMJEGYZÉK

GYERMEKKÉPÜNK                                                                                                      2.o.

TARTALOMJEGYZÉK                                                                                                  3.o.

BEVEZETŐ                                                                                                                      6.o.

            Törvényi háttér, felhasznált irodalom                                                                 7.o.

1. HELYZETELEMZÉS                                                                                                  8.o.

            1.1  Az óvoda jellemző adatai                                                                                8.o.

            1.2  Óvodánk bemutatása (óvodakép)                                                                    9.o.

            1.3 Az óvoda személyi és tárgyi feltételei                                                            11.o.

2. AZ ÓVODAI  NEVELÉS CÉLJA ÉS FELADATAI                                              14.o.

2.1 Az óvodai nevelés célja                                                                                  14.o.

2.2 A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében                                          17.o.      2.2.1 Az egészséges életmód alakítása (egészségfejlesztés )                               17.o.                            2.2.2 Az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés feladatai     33.o.

2.2.3 Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása                   34.o.   

                                            

2.3 A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében                                         35.o.

2.4 A képességek szerepe a nevelési cél elérésében                                             36.o.                

3. A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI                                                          38.o.

            3.1.Objektív feltételek                                                                                          38.o.

            3.2.Szubjektív feltételek                                                                                       39.o.

             

4.  A KOMPLEX FEJLESZTÉS TARTALMA                                                          42.o.

4.1 Játék és tanulási tevékenység                                                                         43.o.

4.2 Társas és közösségi tevékenység                                                                    50.o.

4.3 Munkatevékenység                                                                                         54.o.

4.4 Szabadidős tevékenység                                                                                 59.o.

5. A KOMPLEX TEVÉKENYSÉGEK RENDSZERE                                               60.o.

5.1 Anyanyelv                                                                                                       60.o.

5.2 Külső világ tevékeny megismerése                                                                63.o.                                  

5.2.1 Természet–társadalom-ember                                                                      63.o.

5.2.2 Születéstől, felnőttkorig                                                                               65.o.

5.2.3 Matematikai tartalmú tapasztalatok                                                             66.o.

5.3 Művészeti tevékenységek                                                                               69.o.

5.3.1 Verselés, mesélés                                                                                         70.o.

5.3.2 Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka                                                         72.o.

5.3.3 Ének, zene, énekes játék, gyermektánc                                                       75.o.

5.4  Mozgás                                                                                                          77.o.

5.5  Szlovák nemzetiségi óvodai nevelés                                                             82.o.

6.KIEMELT FIGYELMET IGÉNYLŐ GYERMEKEK NEVELÉSE                  85.o.

6.1 A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése                                  85.o.

6.2 A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek..       86.o.

6.3 Kiemelten tehetséges gyermekek óvodai nevelése                                         87.o.

6.4 Hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése              89.o.

7. A  NEVELÉS  TERVEZÉSE  ÉS  IDŐKERETEI                                                  91.o.

8. AZ ÓVODÁS GYERMEKEK FEJLŐDÉSÉNEK NYOMON KÖVETÉSE       96.o.

9. SIKERKRITÉRIUMOK                                                                                           98.o.

10. AZ ÓVODA HAGYOMÁNYOS ÜNNEPEI,  RENDEZVÉNYEI                    101.o.

11. GYERMEKVÉDELEM AZ ÓVODÁBAN                                                          103.o.

12. AZ ÓVODA KAPCSOLATAI                                                                              105.o.

12.1 Együttműködés a családdal                                                                        105.o.

12.2 Kapcsolattartás egyéb intézményekkel                                                       107.o.

12.3 Kapcsolattartás a fenntartóval                                                                    108.o.

12.4.Kapcsolat a helyi nemzetiségi/szlovák önkormányzattal                           108.o.

13. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK                                                            109.o.                                                             

14. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK                                                                              110.o.

BEVEZETŐ

E helyi pedagógiai programot a 2011. évi CXC. törvény 26. § (1) értelmében és a Kormány 363/2012. (XII. 17.) Kormányrendelete „Az óvodai nevelés országos alapprogramja”,valaminta Tevékenységközpontú óvodai nevelés programja alapján, annak  szellemében készítette el a Kesztölci Kiserdei Óvoda „Horička” nevelőtestülete, kiegészítettük a helyi és nemzetiségi hagyományainkkal.

2018-ban ismét időszerűvé vált helyi pedagógiai programunk módosítása ,ezt a 2018.07.25-én megjelent módosított  ONAP is indokolta.

Helyi pedagógiai programunk  pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból indultunk ki, hogy

a) a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg;

b) a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be;

c) az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben.

Törvényi háttér:

  • 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
  • 2012. évi CXXIV. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról
  • 229/2012. (VIII. 28) Korm. rendelete a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról
  • 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról
  • 32/2012.(X.8.) EMMI rendelet a SNI gyermekek óvodai és iskolai nevelésének irányelvéről
  • 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról
  • 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
  • 138/1992. (X. 8.) Kormányrendelet a közalkalmazottakról szóló tv. végrehajtásáról a közoktatási intézményekben
  • 1997. évi XXXI. tv. a Gyermek védelemről és gyámügyi igazgatásról
  • 1/1998. (VII. 24.) OM rendelet a nevelési-oktatási intézmények kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléséről
  • Alapító Okirat 50/2013.(V.14.)  számú Képviselő-testületi határozat
  • 137/2018. (VII.25.) Kormányrendelete az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012 (XII.17.) Korm. rendelet módosításáról

Felhasznált irodalom:

TEVEKENYSEGKOZPONTU ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAM - PDF

https://docplayer.hu/24223497-Tevekenysegkozpontu-ovodai-nevelesi-program.html  2007.

- GOOGLE képek

- a törvényi háttérnél megjelölt dokumentumok

- Gyulai Zsuzsanna festményéről fotó

1.  HELYZETELEMZÉS

1. 1 AZ ÓVODA JELLEMZŐ ADATAI

                           

   

Az óvoda hivatalos elnevezése:

Kesztölci Kiserdei Óvoda

Kestúcka Materská Škola „Horička”

Az óvoda pontos címe, telefonszáma:

25l7  Kesztölc, Cseresznyéshát út 2/l.

o6-30-455 5029,06-33- 484-443

E-mail:Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

OM azonosító száma:

202 507

Költségvetési szerv neve, címe:

Kesztölc Község Önkormányzata

Az óvodai alapító okirat, kelte:

2013.05.14.

Alapító jogokkal rendelkező irányító szerv neve:

Kesztölc Község Önkormányzata

Az óvoda vezetője:  

Nagyváriné Radovics Angelika

Óvodánk alkalmazottainak száma:

13+1

Felsőfokú végzettségű óvodapedagógusok száma:

8

Ebből szlovák nyelvi végzettségű óvodapedagógusok száma:

8

Pedagógiai munkát segítő főállású, szakképzett dajkák száma:

4

Pedagógiai asszisztens száma

Egyéb     (konyhai kisegítő) - önkormányzat alkalmazásában

1

1

Alapfeladat

Óvodai nevelés, ellátás, étkeztetés.

Nemzetiségi-szlovák- óvodai nevelés ,ellátás.

SNI gyermekek-  integrálható-  óvodai nevelése

(szakértői bizottság kijelölése alapján)

   

                                                                                                                        

1.2 ÓVODÁNK  BEMUTATÁSA  (ÓVODAKÉP)

Óvodánk Kesztölc községben, Komárom-Esztergom megyében a Pilis hegység tövében található. A lakosság összetétele vegyes, minden réteg képviseltetve van. A 2700 lakosú településünkön l935-től működik óvoda. A jelenlegi óvoda l964-ben a község lakosságának összefogásával épült, három csoporttal. l98l-ben 4 csoportossá bővítették.

Kesztölc lakosságának jelentős része szlovák nemzetiségű, ezért intézményünk szlovák nemzetiségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda.

Óvodánk 4 csoportja 100 gyermek ellátására ad lehetőséget. A gyermekek általában 3 éves korban kerülnek óvodánkba, településükön a szülők igénylik az intézményes nevelést. Amennyiben minden óvodaköteles gyermek felvétele biztosított, a szabad férőhelyekre felveszünk 2.5 életévüket betöltött gyermekeket is. Egyre több szülő él ezzel a lehetőséggel. Gyermekeiket általában rendszeresen járatják az óvodába. A csoportok szervezésénél a gyermekek fejlettségi szintjét, életkorukat és a szülők igényeit vesszük figyelembe.  Négy osztott/részben osztott csoportunk van. Amennyiben a körülmények (gyermeklétszám, egyenlő terhelés…) indokolják, lehetőség van vegyes csoport szervezésére is.

A helyi pedagógiai program elkészítésénél figyelembe vettük: a nevelőtestület, a fenntartó, a szülők szükségleteit, igényeit és tartalmi elvárásait. A helyi igények és lehetőségek figyelembevételével munkálkodunk az intézmény fejlődése érdekében. Óvodánk pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja óvodásaink fejlődésének és nevelésének megfelelő feltételeit, környezettudatos magatartás kialakulását, miközben teljesíti a funkcióit (óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő),a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (kisiskoláskorba) való átlépés belső pszichikus feltételei.

A családokkal élő, napi kapcsolatunk van. Bizalmuk elnyerése érdekében élményekben gazdag, szeretetteljes óvodai életet, változatos tevékenységeket kínálunk gyermekeik számára. Fontos feladatunknak érezzük a szülőkkel való együttműködés fejlesztését, a családok nevelőmunkájának segítését, s a gyermekvédelmet, hiszen az óvodáskorú gyermekek nevelésének elsődleges színtere a család.

Igény szerint megszervezzük a hittan foglalkozásokat, melyeket délutáni időpontban  hitoktató-tanító iskolai pedagógus tart középsős-nagycsoportos korú óvodásainknak heti egy alkalommal.

Óvodai nevelésünk alapelvei:

-          a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi;

-          a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását;

-          az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk.

-          törekszünk a helyi hagyományok megismertetésére, megőrzésére ,ugyanakkor nyitottak vagyunk a pedagógiai innovációra is.                        

Nagy hangsúlyt helyezünk a mással nem helyettesíthető játékra, a gyermekek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak, emberi értékek tevékenységeken keresztül történő közvetítésére.

Biztosítjuk a nemzetiséghez tartozó gyermekek számára az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, és a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.                                                                                                           

       

Gyulai Zsuzsanna festménye az óvodáról

                                                                                                     

1.3 AZ ÓVODA SZEMÉLYI  ÉS TÁRGYI  FELTÉTELEI

1.3.1 Személyi feltételek

Az óvodapedagógusok száma 8 fő, mindannyian szlovák óvodapedagógusi – és főiskolai végzettséggel rendelkeznek, így eleget teszünk az alapprogram elvárásának:

A nemzetiséghez tartozó gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk, hogy megvalósítsák a nemzetiségi óvodai nevelés célkitűzéseit.”(ONAP, 5.o.)

Az óvodapedagógusok jól képzettek, a gyermekeket szerető és tisztelő, az új iránt fogékony és kezdeményező készséggel rendelkező pedagógusok. A gyermeki  tevékenységen  épülő nevelést  tartják  legfontosabb  feladatuknak. Jól bevált óvónői párok négy éven keresztül foglalkoznak egy-egy gyermekcsoporttal. Munkájukat négy éven keresztül egy dada, igény szerint pedagógiai asszisztens segíti.

Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez. Az óvoda dajkáinak száma 4 fő, mind a négyen rendelkeznek dadai végzettséggel. A dadák is gyermekeket szerető és tisztelők. Az óvónők útmutatásai alapján végzik mindennapos tevékenységüket, mindig a gyermekek érdekeinek megfelelően. Egy fő konyhai kisegítő a konyha rendjének és tisztaságának fenntartásért felelős. Udvarunk rendben tartásában egy önkéntes nyugdíjas segédkezik már évek óta.

            Az óvónők általában kötetlenül szervezik a gyermekek napi tevékenységét, figyelembe véve a gyermekek neveltségi és fejlettségi szintjét. Véleményünk szerint a "meglátni és megtapasztalni" elv  szerint sokkal több ismeretet sajátítanak el a gyermekek. A mi környezet adta lehetőségeink mellett erre igen sok mód adódik.

Kiemelt feladatunknak tekintjük a gyermekek nevelését. Mivel óvodánk nevelő intézmény, ennélfogva a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére és fejlesztésére törekszünk. Ezt a feladatot csak a szülőkkel szorosan együttműködve tudjuk megvalósítani. Másik fontos feladatunk az egészséges életmódra nevelés és a gyermekek edzettségének fejlesztése. E feladatnál is szorosan együtt kell működni a családokkal. A játék a 3-7 éves korú gyermekek legalapvetőbb, mindennapjaikat átszövő tevékenység. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanulnak a gyermekek, hanem azért is, mert a játékban kiélhetik, kipróbálhatják, feldolgozhatják és gyakorolhatják az életben előforduló helyzeteket és az őket érő élményeket.

 A játéknak olyan komplex tevékenységformává kell válnia, melyet nekünk, óvónőknek tudatosan kell felhasználnunk a nevelés folyamatában céljaink eléréséhez. Óvodapedagógusaink nyitottak egymás felé. Továbbképzéseken a lehetőségekhez képest aktívan vesznek részt. Házi bemutatatókon, nevelőtestületi értekezleteken átadják tapasztalataikat. Gyermekeink családját, szociális helyzetét megismerik családlátogatások során. Nagy hangsúlyt fektetünk a gyermekvédelmi munkára. Ennek érdekében szoros kapcsolatot alakítottunk ki a védőnővel, családdal és a családsegítő központtal. Továbbá célunk és feladatunk a nemzetiségi nyelv /szlovák/ megerősítése, a falu hagyományainak megismertetése, ápolása, erősítése és átörökítése.

A sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli. Megbízási szerződéssel heti 11 órában logopédus/fejlesztő pedagógus fejleszti beszédhibás, beszédfogyatékos gyermekeinket, köszönet érte a Kesztölci Önkormányzatnak! Nagy segítség ez a családoknak, hiszen így nem kell utazni a gyermekekkel. Szükség esetén egyéb gyógypedagógus segítségét is igénybe vesszük.

Már két éve van lehetőségük a szülőknek/gyerekeknek intézményünkben pszichológus segítségét is igénybe venni, megbízási szerződéssel, két hetente  4 órában segíti munkánkat. 

1.3.2 Az óvoda tárgyi feltételei

Az óvoda a község közepén, mégis csendes, elkülönített helyen épült, a Pilis hegység tövében a természet lágy ölén. A kerítés közelében patak van. A közeli Kiserdő hívogatóan csalogatja a gyermekeket kirándulásra, sétára. Az óvoda épületének állaga megfelelő, de felújításra szoruló. A fenntartóval együtt folyamatosan keressük a pályázati lehetőségeket a tető, mosdók, padló, konyha felújítására.

Az óvoda udvara hatalmas 6.143 m2. Rendezet, parkosított és szelektált. Két játszóudvar van kialakítva. Egy a 3-4 éves korosztály számára, egy pedig az 5-7 éves korosztály számára, megfelelő méretű eszközökkel van felszerelve. Az udvar felszereltsége jó, a játszótéri eszközök 2009-ben lettek uniós előírásoknak megfelelően telepítve. Három homokozó, két babaház, mászókák, rugós lovak, hinták, egyensúlyozó cső, futball kapuk, csúszdák, labdadobáló állvány, padok, asztalok. Minden gyermek egyénre szabott mozgásigényét udvarunk nagyságából, és felszereltségéből adódóan ki tudjuk, és ki kell, hogy elégítsük. A játékkészletet  a Szlovák Önkormányzat, alapítványunk ,fenntartónk és pályázatok segítségével is igyekszünk bővíteni.

A gyermekek sokat tartózkodnak a jól felszerelt udvaron. Ez által testileg jól fejlettek és egészségesek. Edzettségük átlagon felüli /óvoda fekvéséből adódóan, a lehetőségek jó kihasználása/.  Lehetőség van a különböző játéktevékenységek egyidejű gyakorlására. A gyerekek által igen kedvelt futóbiciklik és motorok számára azonban szükség lenne egy biztonságos „KRESZ pálya” kialakítására a jövőben.

Csoporttermeink száma 4. Csoportszobáink világosak és tágasak . A bútorzat cseréje fokozatosan történik pályázati és alapítványi segítséggel,költségvetési támogatással. A bútorok színesek, modernek, gyerekszemet gyönyörködtetőek. Három csoportban sikerült lecserélni az asztalokat, két csoportban a régi székeket is, a közeljövőben szeretnénk a többi régi, kopott bútort is újra cserélni. Korszerű világítás, viszonylag új nyílászárók segítik az energiatakarékos működést. Játékkészletünket is igyekszünk - lehetőségeinkhez mérten- bővíteni, megújítani. A csoportszobákhoz külön mosdó és öltöző tartozik.

Az óvoda könyvtára jól felszerelt, ez elengedhetetlen feltétele a jó nevelő-oktató munkának. Munkánkat szakmai folyóiratok segítik. Igyekszünk kortárs szerzők műveit is beszerezni, mai gyermekkönyvekkel bővíteni készletünket. Szlovák nyelvű könyveink és módszertani kiadványaink is szép számmal vannak. 3 asztali számítógép, egy laptop, projektor segíti munkánkat.

A nevelői szoba biztosítja a helyet szemléltetőeszközök készítésére és tárolására, már számítógéppel, internet elérhetőséggel rendelkezik. Szemléltetőeszközeink megfelelnek a program követelményeinek /mind mennyiségileg, mind minőségileg/. Az óvónők körültekintő felkészüléssel ki is használják e lehetőségeket.

Saját tornaszobával rendelkezünk mérete 1o. l5 m x 5. 65 m = 57. 34 m2

Tornaszereink: szobai bordásfalak, tornazsámoly, szekrény, tornapadok, bukfencszőnyeg, Greiswald kombinált tornaszer, mini focikapu pár, kosárlabdahálók, tornakarikák, labdák, mászókötél, kötéllétra, mászó-alagút, ugráló labdák, tornabotok, gólyalábak, tölcsér.

Logopédiai foglalkozások helyszíne,eszközei  is biztosítottak, betegszoba is van.                                                                                                                                         

2. AZ ÓVODAI  NEVELÉS CÉLJA  ÉS FELADATAI

2.1 Az óvodai nevelés célja

Az óvodai nevelés célja, hogy elősegítse az óvodáskorú gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását, a hátrányok csökkentését, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az elérő fejlődési ütem figyelembevételével, ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátását is. A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését és az óvodai nevelés funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának.

 Óvodánk kiemelt feladata a nemzetiségi (szlovák) nyelv és kultúra megismerése, fejlesztése és a nemzetiségi identitástudat megerősítése. A gyermek személyiségét úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető szellemi, erkölcsi és biológiai értelembenis egyedi személyiség és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés  -  az érés  - sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg.                                                                                                

Az óvoda nevelő intézmény, s mint ilyen  a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán "megengedi", hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A tevékenységközpontú óvodai nevelés a 3 - 7 éves korú gyermekek szociális életképességét /életre nevelését/ minden későbbi fejlődés alapjaként kezeli, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítja, azaz kooperációra és kommunikációra kívánja képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket.

A kooperáció és kommunikáció az adott nevelési intézmény lehetőségei között valamennyi nevelési helyzetre vonatkozóan a következő konkrét tartalmat foglalja magába:

  • A kooperáció konkrét tartalma: a társas, közösségi és egyéni élet feltételeinek közös összehangolt erőfeszítésén alapuló újratermelése.
  • A kommunikáció konkrét tartalma: a közmegegyezésre /konszenzusra/ való törekvés mindazokban a kérdésekben, amelyek az együttélés és együttműködés előkészítését, lebonyolítását, ellenőrzését és értékelését szolgálják.

    Az óvoda a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítására törekszik. A kisgyermeknek ahhoz, hogy boldoguljon meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, a környezet adta keretek között tevékenykedni, az eszközöket használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat. Ez, akárhogyan is nézzük, komplex életfeladat, a szociális tanulás intenzív formája. Ennek egy részét - eltérő kulturális színvonalon - a családok teljesítik. Az óvoda azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődleges szocializáció folyamatában, hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb színvonalra emelését is vállalja, azaz: kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális tanulást, és esetenként hátránycsökkentő szerepet is vállal.

A társadalom és az egyén kölcsönviszonyának valamiképpen a nevelés fogalmában is tükröződnie kell. Felfogásunk szerint a nevelés a társadalom számára szükséges képességek intenzív fejlesztése, a mi esetünkben óvodai nevelésünk célja:

A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magába foglalja:

-          a teljes gyermeki személyiség fejlesztését tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül,

-          az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül,

-          továbbá célunk a szlovák nemzetiség még meglévő szokásainak megismertetése, nyelvének kultúrájának ápolása, a nemzetiségi identitástudat kialakítása, fejlesztése, az óvodás gyermekhétköznapi tevékenységeiben és az ünnepeken.                                                                                                         

-          óvodánkban törekedni kell arra, hogy minél teljesebbé váljon a nemzetiség nyelvén folyó kommunikáció, a gyermekek felkészülhessenek a nemzetiségi nyelv iskolai tanulására,

-          rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel biztosítjuk az utánzáson alapuló nyelvelsajátítást.

Óvodai nevelésünk során kiemelt figyelmet fordítunk:

  • az óvodáskorú gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítésére,
  • a gyermeki személyiség kibontakoztatására, a hátrányok csökkentésére,
  • az életkori és egyéni sajátosságok valamint az elérő fejlődési ütem figyelembevételére, különös tekintettel a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátására.

Ez a pedagógiai program - az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében- fejlesztő hatásokban gazdag nevelési alaphelyzet megteremtését feltételezi. A nevelési alaphelyzet mindenekelőtt az adott nevelési intézményre jellemző tevékenységek, együttműködési formák, kapcsolatok, fejlesztő hatások és fejlődési lehetőségek összefüggő rendszerében és által létezik.

A nevelés, mint "tudatos értékválasztás " a nevelési helyzetekbe beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik. A gyermeki megismerés alapja 3- 7 éves korban a folyamatos érzékelés, tapasztalás és cselekvés, ezért a nevelési alaphelyzetbe szervesen illeszkedő rendszeres tevékenységeket úgy kell értelmeznünk, mint a pedagógiailag meghatározott szocializáció igazi determinánsait.

A tevékenységközpontúságra építő óvodai programunk nem egyoldalú gyermekközpontúságot hirdet, nem abszolutizálja a gyermeki szükségleteket és az óvodáskori adottságokat. Ezeket alapnak tekinti a nevelés alapnormáinak megvalósításához.  Programunk vallja, hogy a gyereket minden életkori szakaszban orientálni kell valamire, vezetni kell valahová.

Mire orientálhat az óvoda? A szélesen értelmezett életfeladatokra. Az óvoda feladata tehát nem szűken vett iskolai feladatokra való felkészítés. Mi azt állítjuk, hogy az életfeladatokra orientálás az igazi tennivaló. Azt mondjuk, hogy az életre való felkészítés csak valóságos tevékenységek, csak a tevékeny életre alapozott nevelőmunka útján valósítható meg.

A nevelés cél elérésének feltételei:

Programunk kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva lehetséges megvalósítani.

2.2 A  SZÜKSÉGLETEK  SZEREPE  A  NEVELÉSI  CÉL  ELÉRÉSÉBEN

Az óvodai nevelés általános feladatai

A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermekeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak.

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül:

- az egészséges életmód alakítása,

- az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés,

- az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

2.2.1 Az egészséges életmód alakítása

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata:

- a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;

- a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;

- a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése;

- a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése;

- az egészséges életmód, a testápolás, a tisztálkodás, az étkezés, különösen a magas cukortartalmú ételek és italok, a magas só- és telítetlenzsír- tartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, a zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzése, a fogmosás, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;

- a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása;

- a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása;

- megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve - speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs szintér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a " társadalomba való bevezetés" feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyermekhez, a gyermeknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül.

A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van (lehet) az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda tehát nem a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakoztatása folyik.

 Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön.

Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni, és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárulhat a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyermekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás,szorongás…), különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatartást igényelnek.

2.2.1.1 Egészségfejlesztés

 Az egészségfejlesztés célja

Az óvodai egészségfejlesztés célját a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 128. § határozza meg, mely szerint:

 „(1) A teljes körű egészségfejlesztés célja, hogy a nevelési-oktatási intézményben eltöltött időben minden gyermek részesüljön a teljes testi-lelki jóllétét, egészségét, egészségi állapotát hatékonyan fejlesztő, a nevelési-oktatási intézmény mindennapjaiban rendszerszerűen működő egészségfejlesztő tevékenységekben. (2) A nevelési-oktatási intézmény által működtetett teljes körű egészségfejlesztés olyan folyamat, amelynek eredményeképpen a pedagógusok a nevelési- oktatási intézményben végzett tevékenységet, a helyi pedagógiai programot és szervezeti működést, a gyermek és a szülő részvételét a nevelési-oktatási intézmény életében úgy befolyásolják, hogy az a gyermek egészségi állapotának kedvező irányú változását idézze elő. „

Az egészség meghatározása

Az élet és az egészség, az embernek semmi mással nem pótolható alapvető értéke. Nélküle sem egyéni, sem társadalmi lét, sem kultúra nem valósítható meg. Az egészség megszerzése, fenntartása és fejlesztése az egyed, illetve a közösség egész életén át tartó, az élethez, a sikeres önmegvalósításhoz és a társkapcsolatokhoz szükséges feladatát képezi. Az egészségvédő és egészségfejlesztő magatartás  elérésének feltétele azoknak az alapképességeknek az elsajátítása, amelyek az egészséget védik, fejlesztik, ha kell, korrigálják. Napjainkban az egészség megtartása, fejlesztése, az életre, a sikerre vonatkozó kompetenciák kialakítására épül, amely feltételezi a személyiség (testi, érzelmi, értelmi, akarati és társkapcsolati viselkedés) megismerését, gyakorlással erősíti a különböző élethelyzetekben a testi-lelki edzettséget, pótolja, kiegészíti a hiányzó egészségvédő képességet, továbbá attitűddé alakítja az egészségvédő magatartást.

Egészségfejlesztés kisgyermekkorban

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja az óvodai nevelés alapvető feladatának a gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítését jelöli meg. Ezeknek a szükségleteknek kielégítése biztosíthatja a kisgyermek egészséges fejlődését. Az egészség fejlesztése kisgyermekkortól kezdődik, így az óvodai egészségnevelés megalapozó jelentőségű a személyiségfejlesztésben. Az egészségvédő potenciál fejlesztése megköveteli, hogy az óvodai nevelés segítse az egészséges életvitel iránti igény kifejlődését, az egészséges életmód választását, az egészséget károsító magatartások visszaszorítását. Az egészség védelme tanítható, fejleszthető.

A kisgyermekkorban történő egészségre nevelésnek az élet további szakaszaira is kiható jelentősége van. Ezeket figyelembe véve az óvodai egészségfejlesztés kiemelt nevelési terület. Az óvodai nevelés elválaszthatatlan része az egészség fejlesztésére (promóció) és az egészségkárosodás megelőzésére (prevenció) irányuló egészségnevelő tevékenység. Mindkét egészségfejlesztési feladat vonatkozik a testi, a lelki és szociális nevelő tevékenységre. Az egészségnek a nevelési folyamat minden mozzanatában alapozó szerepe van. A modern értelmezésű egészségnevelés széleskörűen készíti fel az óvodás gyermeket az egészségvédelmére: edzi a testi erőnlétét, gondozza lelki (érzelmi, akarati, értelmi) kiművelését és az embertársakkal kapcsolatos (szociális) együttműködési készségét. Az egészség hármas (testi, lelki, társkapcsolati) jellemzője megbonthatatlanul  egybefonódik a személyiségfejlesztés feladatával, annak védelme, fejlesztése nem önálló nevelési feladat. A speciális egészségfejlesztő szempontokra és módszerekre az óvodapedagógusnak tudatosan kell felkészülnie.

Egészségfejlesztéssel összefüggő feladatok

A 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 128. § (3) A nevelési-oktatási intézmény mindennapos működésében kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermek egészséghez, biztonsághoz való jogai alapján a teljes körű egészségfejlesztéssel összefüggő feladatokra, amelyek különösen

 a) az egészséges táplálkozás,

b) a mindennapos testnevelés, testmozgás,

 c) a testi és lelki egészség fejlesztése, a viselkedési függőségek, a szenvedélybetegségekhez vezető szerek fogyasztásának megelőzése,

 d) a bántalmazás és erőszak megelőzése,

e) a baleset-megelőzés és elsősegélynyújtás,

f) a személyi higiéné területére terjednek ki.

2.2.1.1.1.Az egészséges táplálkozás

 Az egészségfejlesztési program az óvodás gyermekek egészséges táplálkozási szokásainak megerősítését és az óvodai étkeztetés otthoni kiegészítését szolgálja. A helyes étkezési szokásokat kisgyermek korban kell kialakítani épp úgy, mint az egészséges életmód egyéb jellemzőit, összetevőit. A fejlődés alapfeltételei között kiemelt jelentőségű a gyermek egészséges táplálása, mivel az óvodás gyermek fejlődésének egy olyan periódusában van, melyre jellemző a nagy  fokú és rendszeres fizikai aktivitás, a szervezet gyors növekedése, ami ennek megfelelő tápanyagfelvételt tesz szükségessé. A teljesítés nemcsak anyagiakon (élelmezési normán), de szemléleten (étrend-összeállításon), óvónői leleményességen (egészségpedagógiai kulturáltságon, az új,ismeretlen ételek bemutatásán, kóstolásra ösztönzésén) és a szülők segítő együttműködésén is múlik. A gyermekek gyakran fogyasztanak tejtermékeket, és az idénynek megfelelő gyümölcsöt és zöldségeket. Az intézményben tízórai, ebéd, uzsonna áll a gyermekek rendelkezésére. Igyekszünk meggyőzni a szülőket, hogy töröljék gyermekük étkezési szokásrendjéből a túl cukros, sós, zsíros ételeket, a cukrozott szörpöket, kólaféléket, a chipset, édességet. Óvodánkban tálaló- melegítő konyha működik. A főző konyha, kérésre, orvosi igazolás alapján főz a táplálékallergiás gyermekekre is. A táplálékallergiás gyermek étele külön edényben érkezik. A gyermekek étvágyát, eltérő szokásait figyelembe vesszük. Nem erőltetjük az ételt, de kínálunk, igyekszünk megszerettetni az új ízeket.

A kiválasztó szervek megfelelő működése érdekében a gyermekeknek folyadékot állandóan biztosítunk a csoportszobában és az udvaron egyaránt (ivókút). Az étkezéshez való előkészületben a gyermekek is vegyenek részt - életkori fejlettségüknek megfelelő szinten –, és legyenek részesei étkezéskor az önkiszolgálásnak. Gyümölcsökből, zöldségekből a gyerekekkel közösen salátát készítünk, télen gyógyteát, gyümölcsteát főzünk.

Feladataink:

- Kulturált étkezési körülmények biztosítása.

- Óvodai napirend keretében az óvónők a dajkákkal együttműködve ismertetik meg a gyermekeket új ízekkel, addig ismeretlen étel-és italféleségekkel.

- Az étkezést örömtelivé tenni, jó hangulatot teremteni az ételek elfogyasztásához.

- Intenzív rágásra ösztönözni.

- Folyadék folyamatos biztosítása.

- Életkoruknak, fejlettségüknek megfelelően kanál, villa, kés helyes használatával ismertetjük meg a gyermekeket.

- Az étkezés végén az asztalok rendjének helyreállításának irányítása a dajka feladata.

- Fokozottan ügyelünk a táplálék érzékeny gyermekek diétájára .

- Tanácsadás a szülőknek (szülői értekezleten, fogadóórán, kötetlen beszélgetés keretében), hogy az óvodai étrendet otthon milyen ételféleségekkel egészítsék ki.

 Együttműködés a szülőkkel: óvodába ne hozzanak olyan ételt,italt,ami egészségtelen (chips, Cola ,stb.)

- Az egészséges táplálkozásra nevelés érdekében játékos alkalmakat teremtünk arra, hogy a gyermekek maguk is részesei legyenek egyszerűbb ételek elkészítésének (pl. saláta, gyümölcstea készítés, tízórai összeállítás).

- Minden érzékszervet megmozgatunk a tapasztalatszerzés során, ismerkednek gyümölcsökkel, zöldségfélékkel: zöldséges üzletet, kerteket látogatnak, kóstolók és salátakészítés zöldségből, gyümölcsből.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • szükségleteit képes késleltetni
  • szükségleteit képes önállóan kielégíteni
  • WC-zést követően használja a toalett papírt
  • a tisztálkodási eszközre vigyáz, tisztán tartja, használat után helyére teszi
  • szennyező tevékenység végzését követően kezet mos, és szárazra törli
  • önállóan öltözik, vetkőzik, ha kell segítséget kér
  • cipőjét befűzi, bekötésével próbálkozik
  • ruháikat összehajtva teszi a helyére
  • képes önállóan eldönteni, miből mennyit tud elfogyasztani
  • kulturáltan étkezik
  • szívesen fogyaszt zöldség, gyümölcsfélét
  • ismerik a fogyasztott ételek, gyümölcsök, zöldségek nevét
  • szívesen kóstolnak meg új ízeket
  • vigyáz környezetének rendjére és tisztaságára
  • ismeri a szelektív hulladékgyűjtés hogyanját és mikéntjét
  • szívesen mozog a szabadban, évszaktól függetlenül
  • életkorának megfelelően edzett
  • ismeri és betartja a balesetvédelmi magatartásformákat

 2.2.1.1.2 Mozgás

A mozgásszervek fejlődésének belső, élettani ingere a mozgásra való késztetésben mutatkozik meg, ezért a mozgás élettanilag a kisgyermek alapvető életjelensége. A gyermek mozgásigénye folyamatos kielégítésre vár. A változatos mozgáslehetőség biztosítása óvodásaink számára kiemelt feladatunk, ezért minden nap alkalmat teremtünk rá. A kisgyermek mozgásszükségletének kielégítése legnagyobb részt a játéktevékenység útján valósul meg. A játék, a mozgás segíti a gyermeket önmaga és a környező világ jobb megismerésében, a környezet felfedezésében és meghódításában.

A felfrissítő, edző mindennapi testnevelés középpontjában is a sok  kooperatív mozgással járó játék áll. Emellett korcsoportra szabott, testnevelés csoportos foglalkozást is tartunk a tornaszobában. A gyermekek fokozott mozgásigényének kielégítését jól szolgálják az udvari játékok és munkaeszközökkel való munkálkodások. Ha az idő engedi, sokat tartózkodunk a szabadban. Az udvari tevékenység mellett a séta, kirándulás egészíti ki a levegőzést. A mozgáshoz változatos eszközöket biztosítunk, melyek alkalmasak a nagy és finommozgások fejlesztésére,az egyensúlyérzék kialakítására. A lábboltozatot erősítő, fejlesztő mozgással a lúdtalpas gyermek lábtartását javítjuk.

Feladataink:

- A gyermekek egészséges fejlődése érdekében azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek elősegítik a biológiai fejlődést, követik a szervezet teherbíró-ellenálló- és alkalmazkodóképességét, valamint fejlesztik erejüket, ügyességüket, gyorsaságukat és állóképességüket.

- Az udvar lehetőségeinek kihasználása a gyermekek nagymozgásának fejlesztéséhez (járás, futás, kúszás, mászás).

- Minél több alkalom biztosítsa a szabad mozgásra, mivel ez gyakorlási lehetőséget ad az irányított mozgás-tevékenység alatt megismert mozgásformák többszöri ismétlésére.

- A mozgásos tevékenységet, s azok eszközeit mindenkor a gyermekek életkorához, egyéni szükségleteihez, fejlettségi szintjéhez és a csoport összetételéhez méretezzük.

- Edzési lehetőséget biztosítani a környezet, levegő, nap kihasználásával

- Differenciáltan megtervezni a helyet, időt, és a közegekben való mozgást fokozatos terheléssel, figyelembe véve a korosztályok életkori sajátosságait, illetve a gyerekek egyéni fejlettségét.

-  Időjárástól,évszaktól függően (köd, -10 fok, eső, viharos szél esetén nem) napi fél-másfél órát levegő és napfény edzést biztosítani a gyerekeknek .

-A nyári napirend alakításánál az egész napos levegőn való tartózkodásra törekvés (kivétel az erős napsugárzás miatt a 11-15 óra közötti időszak).

- Az általános balesetvédelmi szabályok megismertetése, begyakoroltatása és ellenőrzése a gyermekek biztonságának és egészségének védelmében.

-A mozgás utáni regenerálódás/pihenés biztosítsa.

2.2.1.1.3 A testi és lelki egészség fejlesztése, a viselkedési függőségek, a szenvedélybetegségekhez vezető szerek fogyasztásának megelőzése

A dohányzás megelőzésének feladata

            Sajnos sok óvodás gyermekek családjában él dohányzó felnőtt, aki kedvezőtlen mintát nyújt a gyermekek számára. A dohányzás megelőzésében és visszaszorításában jelentős szerep jut az óvodapedagógusoknak és az óvoda technikai személyzetének. Az óvoda felnőtt dolgozói modellt, mintát jelentenek a gyermekek számára, ezért az óvoda dolgozói nagyobb felelősséggel tartoznak személyes példamutatásukért. Az óvoda feladata minden olyan helyzet elkerülése, amely a gyermeknek kedvezőtlen mintaként szolgálhat. Az óvoda egész területe dohányzásmentes terület. Törekszünk arra, hogy az intézményünk dolgozói ne dohányozzanak.

Ajánlott tevékenységek: Szabad beszélgetések. A beszélgetés kezdeményezője lehet az óvodapedagógus, de lehet maga gyermek is (valamely aktuális eseménnyel, élménnyel, filmjelenettel stb. kapcsolatosan). A dohányzás ártalmainak elemzésére szolgáló szabad beszélgetések kezdeményezésére a következő alkalmakat, lehetőségeket alkalmazzuk:  kirándulási élmények feldolgozása: napsütés, szabad levegő, madárdal, napozás.  Városi, falusi élmények megbeszélése: az utca forgalma, a gépkocsik füstje, az áruházak levegője, gyárak környékének kedvezőtlen viszonyai, utazás tömegközlekedési járművön, az utcai porképződés, az otthoni állattartással járó szagok.  Élmények elmondása a dohányfüstös helyiségekről: saját lakásunk levegője, gyárkémények füstje, a családban dohányzók megszokott dohányzási helyei, vendégségben tapasztalt dohányzás.  Beszélgetés arról, milyen leszek, ha nagy leszek: mi szeretnék lenni; segíteni akarok másoknak, alkotni szeretnék, egészséges, edzett, erős akarok lenni; mit kell ezért tenni, mit kell elkerülni (elhatározom, hogy nem kezdem el a dohányzást).  Ismeretek átadása a dohányzás ártalmairól a gyermeki élményekkel kapcsolatosan: károsítja a tüdőt, az idegrendszert, valamint a gyomor és a szív munkáját; másokat is károsít, zavarja azokat, akik beszívják a dohányfüstöt, kellemes-e a füstös levegőjű teremben tartózkodni, hogyan védekezhetünk ellene (szabad levegőn tartózkodás, a lakás szellőztetése).

2.2.1.1.4 A bántalmazás és erőszak megelőzése

Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki és spirituális, erkölcsi és szociális fejlődésére.

Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben.

Fizikai elhanyagolást jelent az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése.

A gyermekbántalmazás azt jelenti, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt - bár tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti.

            Fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához vezet vagy vezethet. Ide sorolható a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetés (gyermekülés hiánya, ittas vezetés, kivilágítatlan kerékpár stb.)

 Az érzelmi bántalmazás azt a rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére. Ez magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy értéktelen, el nem fogadott, nem kívánt és nem szeretett. Jelenthet az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztását a gyermekkel szemben (pl. a szobatisztaság idő előtti erőltetése, a képességekhez nem igazodó követelmények). Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek szem és  fültanúja más bántalmazásának. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet.

Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl - ismételten - fizikailag, lelkileg bántalmaz. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget. Speciális terület a testvérbántalmazás, annak érzelmi vonatkozásai, indulati tartalma miatt.

Feladataink: 

Intézmény közreműködik a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, ennek során együttműködünk a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal. Ha a gyermekeket veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudjuk megszüntetni, segítséget kérünk a gyermekjóléti szolgálattól.  A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében. A kisgyermek minden erőszakos cselekvéssel kapcsolatosan "érzékeny". Nemcsak az erős fizikai ingerek okoznak az óvodás gyermeknél egészségkárosodást, hanem az erőszakos cselekmények látványa is. Mindezek megelőzésére nem elég a szülőket felvilágosítani, de a védekezés helyes módszereinek alkalmazására ösztönözni is szükséges. Ennek megvalósítása érdekében a szülői értekezleteken megbeszélési anyagként alkalmazzuk az erőszakot sugárzó tömeghírközlések, filmek kivédését is.

2.2.1.1.5 Baleset-megelőzés és elsősegélynyújtás

A gyermekbalesetek megelőzése érdekében illetve bekövetkezésekor ellátandó feladatok a Házirendben–ben kerültek rögzítésre. Az óvoda berendezése, eszközei csak a baleset megelőzés szempontjai alapján történt vizsgálat után kerülnek használatba, állapotuk folyamatosan ellenőrzésre kerül, ez az udvari eszközök esetében szakértői felülvizsgálattal egészül ki. Elsősegély doboz kötelező minden óvodában. Fontos, hogy rájöjjenek az óvodások, hogy egy kis odafigyeléssel és óvatossággal rengeteg baleset és a vele járó fájdalom elkerülhető lenne. A gyerekek megismerkednek a vészhelyzetek, vagy balesetek során elvégzendő legfontosabb teendőkkel, illetve ezek közül is azzal, amit ők el is tudnak végezni. Ide tartozik a segítséghívás ,a beteggel való kapcsolatteremtés. A gyerekek megtanulják, hogy egy-egy hétköznapi tárgy (pl.: bicikli, mászóka, autó, gyógyszer) milyen veszélyforrásokat hordoz magával, illetve mire érdemes odafigyelniük a balesetek megelőzése érdekében.

 Módszere: a szerepjáték, mesélés, bábozás, könyv és képolvasás, társasjátékok, beszélgetés.

            Védő-óvó előírások: Az óvoda házirendjében vannak meghatározva azok a védő, óvó előírások, amelyeket a gyermekeknek az óvodában való tartózkodás során meg kell tartaniuk. A gyermekekkel- az óvodai nevelési év, valamint- szükség szerint, a foglalkozás, kirándulás stb. előtt ismertetjük a következő védő-óvó előírásokat: - az egészségük és testi épségük védelmére vonatkozó előírás, - a foglalkozásokkal együtt járó veszélyforrások, - a tilos és az elvárható magatartásforma. A védő-óvó előírásokat a gyermekek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően ismertetjük. Az ismertetés ténye a csoportnaplóban kerül dokumentálásra.

2.2.1.1.6 Személyi higiéné

            A gyermek a családból érkezik az óvodába, magával hozza az otthoni higiénés szokásokat, amelyek nem feltétlenül azonosak az óvoda mindennapos szokás rendjével.

 Testápolás

A testápolás a gyermekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres és szükség szerinti tisztálkodásukat és igényük kialakulását szolgálja. A gyermek higiénés állapotának megítélése, szükség esetén a testápolás pótlása az óvodapedagógus, a dajka és a kisgyermekgondozó részéről bensőséges ellátást igényel. A higiénés szemlélet átadása tehát nem jelenthet a gyermek számára megszégyenítést. Elegendő időt és szükséges segítséget biztosítunk a gyermekeknek a tevékenység ellátására. Alapkövetelmény, hogy a személyi higiénés felszerelés minden gyermek számára külön-külön álljon rendelkezésre.

 Feladataink:

A tisztálkodási folyamat megismertetése: helyes sorrendiség és technika begyakorlása.  A legfőbb személyi higiéniás nevelési feladatunk: a kézmosás szokássá fejlesztése (szeretetteljes légkörben), valamint a legintimebb higiénés tevékenység, a WC és a WC-papír használatának megtanítása. Az óvónő, a gondozónő és a dajka részt vállal ennek begyakoroltatásában.  A tisztaság alapvető fontosságának, a betegség megelőzés és fertőzések megelőzésének jelentőségét életkor specifikus módszerekkel tudatosítjuk a gyermekekben.  A test tisztántartásán értjük a bőr, fogak, haj, érzékszervek, körmök ápolását, melyre szintén megtanítjuk a gyermekeket.  A saját személyi felszerelés (törülköző, zsebkendő, fésű, fogmosó-felszerelés) használatára szoktatás. A napirend keretei között elegendő időt biztosítunk a gyermekeknek a gondozási teendők egyéni tempó szerinti végzésére.  A megvalósításban fejlettség szerinti segítséget nyújtunk.  Fokozatosan alakítjuk ki az önállóságot.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  A testápolási szokásoknak megfelelően a gyermekek teljesen önállóan, felszólítás nélkül tisztálkodnak, fogat mosnak, fésülködnek és használják a WC-t.  Vegyék észre bepiszkított kezüket, bőrüket és azt kellemetlennek, zavarónak, a tisztaságot pedig kellemes állapotnak érezzék.  Csak a saját felszerelésüket használják.  A tisztálkodási eszközökre vigyáznak, helyére teszik azokat.  Zsebkendőjüket önállóan használják köhögésnél, tüsszentésnél egyaránt.  Segítsenek a kisebbeknek a különböző önellátásra irányuló tevékenységekben.

Öltözködés

 Az öltözködés során minden gyermeknek szükség szerint segítünk. A szülőket igyekszünk meggyőzni, hogy gyermeküket időjárásnak megfelelően öltöztessék, legyen váltóruhájuk, a ruhákba rajzolják bele a gyermekük jelét. A szülőket arra ösztönözzük, hogy gyermeküket ne a divat szerint öltöztessék, hanem a kényelem szerint, hogy mozgásukban ne legyenek akadályozva, mert a megfelelő ruházatban a gyermek szabadon mozoghat, jól érzi magát. A gyermekeknek külön öltöző szekrényük van, ovis zsákjuk, tornazsákjuk. Külön odafigyelünk és a gyermekeket is figyelmeztetjük, hogy ruhájukat mindig a helyére tegyék. Az öltözetnek igen fontos része a váltócipő, legyen hajlékony a talp, széles az orr-rész, és megfelelő a méret. Ne akadályozza a láb mozgását, fejlődését és segítse elő a lábizmok tónusának kialakítását, rögzítését. A jól kiválasztott váltócipővel elkerülhető a balesetek túlnyomó része.

Feladataink:

Az öltözködés helyes sorrendjének megismertetése és begyakoroltatása.  Technikai fogások megtanítása: gombolás, kötés, cipzárazás, kifordítás, elejeháta, bal-jobb megkülönböztetése.  Saját felszerelésük, ruhájuk felismerésének gyakorlása,  A napirend keretei között elegendő időt biztosítunk a gyermekeknek az öltözködés egyéni tempó szerinti végzésére.  A megvalósításban fejlettség szerinti segítséget nyújtunk.  Fokozatosan alakítjuk ki az önállóságot.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

 Teljesen önállóan öltöznek.  Képesek megválasztani a helyes öltözködési sorrendet.  Önállóak az adott hőmérsékleti viszonynak megfelelő ruházat kiválasztásában.  Képesek önállóan változtatni ruházatukon az időjárásnak megfelelően.  Ismerik saját ruhájukat és azt mindig a jelükhöz teszik.  Tudnak cipőt fűzni és kötni, valamint ruhájukat ki- begombolni.  Segítenek a kisebbeknek az öltözködésben

Pihenés

A szervezet egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a napi pihenés. Ehhez szükséges a tiszta levegő, a csend, a nyugalom és kényelmes ruházat. A szülők gondoskodnak az ágynemű mosásáról.

Feladataink:  Fontos feladatunknak tartjuk az egészséges életvitel, az egészséges életmód iránti igény megalapozását, kialakítását (rendszeres életritmus, megfelelő napirend).  A helyes életritmus alakítása a családdal együtt, ezért javasoljuk a szülőknek, hogy az étkezések és a pihenés időpontját szombaton és vasárnap is célszerű betartani.  A pihenéshez nyugodt, meghitt légkör biztosítása a csoportok hagyományainak megfelelően: éneklés, zenehallgatás, mesélés elalvás előtt.  Figyelünk az egyéni szokásokra is, engedjük az „otthoni kedvencek” –kel való alvást

Szoktatjuk a gyermekeket az egymás iránti toleranciára, pihenő idő alatt csendben vannak, nem zavarják a társaikat.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

 Tevékenységüket önállóan is képesek az óvodai napirend szerint végezni.  Ismerik és betartják a szabályokat.

 Nyugodtan, csendben pihennek.

2.2.1.1.7 Környezeti higiéné

 A természet megvédése, a hulladék kezelése, az energiával való takarékosság is fontos óvodai nevelési feladat.

Feladataink:

Óvónők és dajkák közösen:  A környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása.  A környezet fenntarthatóságának érdekében a gyermekeket az energiával való gazdálkodásra és a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára nevelni.  Az óvoda tisztaságának megóvása.  Az óvoda épületének és környezetének szépítése, virágosítása.  A foglalkoztató termek szellőztetése.  A helyes fűtés és világítás biztosítása.  Takarékoskodás az energiákkal: víz, gáz, áram, papír.

 Dajkák:  Az udvar tisztántartása, gondozása.  A helyiségek, mellékhelyiségek takarítása.  A foglalkozási eszközök higiéniája, rendben tartása.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

 A környezetükben igyekeznek mindenütt rendet tartani, ismerik a rendetlenség megszüntetésének módját.  Megfelelően használják az óvoda épületének helyiségeit, valamint a környezet tisztántartására szolgáló eszközöket (lábtörlő, takarító eszközök).  Takarékoskodnak a vízzel.  A gyermekek részt vesznek elemi természetvédelmi tevékenységekben (téli madárvédelem, élőlények, növények óvása).

2.2.1.1.8 Kapcsolattartás, együttműködés

Kapcsolat a szülőkkel

 A család és az óvoda nevelési elveinek összehangolása nagyon fontos feladat. A gyermek az egészséges életmódra vonatkozó ismereteit és magatartásmintáját a családból hozza magával az óvodába. A szülők egészségkulturáltsága, valamint az óvodai egészségvédelemmel való kapcsolatuk jelentős tényező az egészségpedagógiai óvodai program megvalósításában. A szokásalakítás alapja a példamutatás, a tevékenységek gyakori végzése, ismétlése. Az óvodai szokásokról a szülőket is tájékoztatjuk, hiszen azok megszilárdulásának feltétele az egységes szemlélet. A szokások kialakításához mindig kapcsoljuk a helyes viselkedési szabályokat. A szülőket többféle formában is tájékoztatjuk programunkról: írásos összefoglaló, szülői értekezlet, fogadó óra.

Együttműködés gyermekorvossal, védőnővel, fogorvossal

A csoportos szűrővizsgálat megszervezése megköveteli az óvodapedagógustól  vizsgálatoktól való félelem csökkentését, kezelését. A védőnői látogatások alkalmával a szomatikus fejlődés követése, a közegészségügyi helyzet ellenőrzése a feladat.

A félévenkénti fogorvosi szűrések előkészítése is fontos feladat, illetve a szükség esetén segítünk, bátorítunk.

Amennyiben egy gyermek érdeke megkívánja, felvesszük a kapcsolatot a gyermekorvossal is.

2.2.1.1.8 Ellenőrzés, értékelés

Az Egészségfejlesztési Programban megfogalmazott feladatok elvégzését és az elért eredmények dokumentálását az óvodapedagógusok végzik. A gyermekek fejlődésének dokumentálása az óvodába lépéstől az óvoda elhagyásáig tart. Az ellenőrzési folyamat a gyermekek egyéni képességeinek, fejlettségi szintjének vizsgálatára irányul, melyben megtalálhatók az egészséges életmódhoz kapcsolódó testi, lelki és pszichés készségek és képességek is.

Óvodánkban a gyermek fejlődését az óvodai személyiségfejlődési naplóban vezetik óvodapedagógusaink, melyben a gyermek legfőbb fejlődési jellemzőit jegyzik le, amely tartalmazza az egészségfejlesztéshez kapcsolódó értékelést is.

2.2.2 Az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés feladatai:

-          A szeretet és kötődés fejlesztése.

-          A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése, különbözőségek elfogadása.

-          Az élménybefogadás képességének fejlesztése

-          Az érzelmek kifejezőképességének fejlesztése.

-          Szokás- és normarendszer megalapozása.

-          Az óvoda alkalmazottai és a gyermekek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze.

-          Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése.

-          Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése.

-          A nemzetiség kultúrkincsében legyenek képesek észrevenni a szépet.

-          A nemzetiségi nevelés során átélt esztétikai élmények segítsék a gyermek kötődésének kialakulását az adott nemzetiséghez.

-          Ismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja.

-          Az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését, én tudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek.

-          A gyermeki magatartás alakulása szempontjából példaértékű az óvodapedagógus és az óvoda valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése.

-          A kiemelt figyelmet igénylő gyerekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel.

-          Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére.

A fejlesztés azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben.

Az óvodapedagógus feladatai a gyermeki szükségletek kielégítésében:

-          Az egészséges, biztonságos óvodai környezet megteremtése, az egészséges életmód alakítása.

-          A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör kialakítása.

-          A gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása.

-          A gyermek alapvető testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése.

-          A harmonikus összerendezett mozgás fejlődésének segítése.

-          A gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése.

-          A környezettudatos magatartás megalapozása.

-          A gyermekek nyelvismeretét figyelembe véve a nemzetiség nyelvén folyó, minél teljesebbé váló kommunikáció biztosítása.

2.2.3 Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása - beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel - az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.

Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára - mint életkori sajátosságra -, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.

 Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás - alkotóképesség - fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.

2.3   TEVÉKENYSÉGEK  SZEREPE A  NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN

A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek.

-          A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban. A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban:

  1. Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze
  2. Képesség felhasználás, képesség fejlesztés eszköze

-          A nevelő hatás belső - a tevékenység tartalmából eredő - feltételei:

  1. az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen (aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg)
  2. a célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön
  3. a tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen (csak a végig vitt befejezett tevékenységnek van élményereje)
  4. a tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból:

-          elégítse ki a gyermekek akciószükségletét,

-          oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát (az önkiszolgálástól a csoportélet kialakításáig - a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig)

A nevelő hatás pedagógiai feltételei:

  1. A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás stb.) közös feladat az óvodapedagógusnak, dajkának és az egész óvodai környezetnek.
  2. A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói részéről nagy tapintatot igényel (semmit se végezzünk el a gyermekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyermekeknek).
  3. A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagógusnak. A siker, sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés meg vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja.

A személyiség felfogható az egyénre jellemző tevékenység hierarchiaként:

          

A gyermekek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésékor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvésváltozás felkelti a gyermek figyelmét és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik: minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segítheti elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése.

Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében:

-          Biztosítsa minél változatosabb, többfajta tevékenység egy időben történő gyakorlásához a megfelelő feltételeket (idő, hely, eszközök, ötletek).

-          A tevékenységek megszervezésében támaszkodjon a gyermekek tapasztalataira, a gyermekek aktuális élményvilágára.

-          Élmények nyújtásával segítse elő a minél sokrétűbb és minél komplexebb tevékenységformák kialakulását az óvodai csoportokban.

-          A tevékenységformákba legyen beépítve a szlovák nyelv gyakorlása.

2.4 A  KÉPESSÉGEK  SZEREPE  A  NEVELÉSI  CÉL  ELÉRÉSÉBEN

A tevékenységközpontúságra építő nevelés olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. Végső soron minden alkotó, termelő képesség társadalmilag szükségesnek tekinthető. Az egyéni képesség részben öncél, az önmegvalósítás mértéke, részben a társadalmi létezés eszköze, a társadalmi haladás feltétele, forrása. Ezt a kettős meghatározottságot a pedagógiának nem áll módjában megkerülni, a belső arányokon, a tendenciákon azonban lehet módosítani, az önmegvalósítás és a társadalom érdekeit szolgáló tevékenység teljes vagy részleges egybeesését elő lehet segíteni.

                                                                                                                                                      

A tevékenység szervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással:

A nevelés a társadalmilag szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése. Ebben a minőségében egyszerre több részfunkciót teljesít, a nevelés:

-          orientáló tevékenység is,

-          tevékenységszervezés is,

-          képességfejlesztés is.

A társadalmi és egyéni szempontokból lényeges képességek két nagy csoportra sorolhatók:

- kooperációs képességek.

- kommunikációs képességek.

  

A tevékenység több szempontból is bázisa a képességfejlesztésnek:

-          a tevékenység a kifejlesztett képesség forrása (mivel a képességek tevékenység közben   fejlődnek)

-          a tevékenység nemcsak forrása, hanem célja is a képességek fejlesztésének (a képesség meghatározott tevékenységekre való alkalmasság)

-          a tevékenység a képességfejlesztés eszköze (az adekvát képesség csak konkrét tevékenységek által formálhatók)

-          a tevékenység a kifejlesztett képességek felhasználásának, kifejtésének színhelye (a képességek csak meghatározott tevékenységekben nyilvánulnak meg).

A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képességfejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak tevékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg.

Az óvodapedagógus feladatai a képességek fejlesztésében:

-          Folyamatosan biztosítsa a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit

-          A folyamatos megfigyelés útján alkosson tiszta képet a gyermek meglévő képességeiről. Ennek ismeretében törekedjen a képességek fejlesztésére.

-          A kiemelkedő képességű és részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre egyénre szabott fejlesztési terv alapján gyakoroljon hatást

-          Minden gyermek képességét önmagához - a saját lehetőségeihez - viszonyítva igyekezzen fejleszteni.

-          Ezeket a feladatokat a szlovák nyelvi nevelésben is alkalmazza az óvodapedagógus.

3. A TUDATOS  FEJLESZTÉS  FELTÉTELEI

A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, aktuális érdeklődése,ötletei, a szülők igényei mind befolyásolással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják.

3.1 Az objektív (külső) feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara a gyermekeket körülvevő környezet általában adottak. Ebben a tekintetben a tevékenységközpontú óvodai nevelési program nem igényel különleges feltételeket. Csupán arra korlátozódunk, hogy a Magyarországon elfogadott szabályok alapján megfelelő csoportszoba, mosdóhelyiségek és udvar álljon a gyermekek rendelkezésére. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az óvoda belső tereit és csoportszobáit. Az objektív feltételek azonban minden óvodában a lehetőségekhez mérten javíthatók. Például nagyon fontos lenne, hogy az óvodák udvarai fűvel és kaviccsal/térkővel borított részt egyaránt tartalmazzanak. Ez nemcsak az egészséges életmód feladatainak megvalósítását tenné könnyebbé, hanem kellemesebbé is varázsolná a gyermekek környezetét.

Ez nagymértékben elősegítené azt a pedagógiai célunkat, hogy a kooperáció és kommunikáció gyakorlása az egész nap folyamán kölcsönösen és akadálytalanul megvalósuljon. Ugyanezt a célt szolgálja a csoportszoba szűk kereteinek kitágítása azáltal, hogy minél nagyobb területen engedjük az óvodásokat mozogni. A folyosó, a mosdó, az előterek mind-mind alkalmasak arra, hogy játszó és beszélgető helyek legyenek a gyermekek számára, természetesen csak ha adott a megfelelő felügyelet.

Fontos, hogy a gyermekek által használt tárgyakat számukra hozzáférhető módon és a biztonságukra figyelemmel kell elhelyezni. Mozgás- és játékigényük kielégítésére szintén nagyon fontos! Az óvoda egyidejűleg biztosítson megfelelő munkakörnyezetet az óvodai munkatársaknak, teremtsen lehetőséget a szülők fogadására is.

A nevelés tárgyi feltételeinek megteremtése elsősorban az intézmény vezetésének feladata, a csoportszoba felszereltségének bővítése saját készítésű eszközökkel az óvodapedagógusok folyamatos munkáját igényli. A gyermeki fejlődéshez szükséges ingerekben gazdag, ízléses környezet kialakítása szintén az óvodapedagógusok feladata.

3.2 A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei:

Az óvodában a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll.

Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése.

A hangsúly az aktív, kétpólusú együttműködésre kerül. Az aktív nevelés tevékenységközpontú és tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye, elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ezt komolyan kell venni, és beépíteni a fejlesztési elképzelésünkbe.

A gyermekeket ugyanis saját környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami a gyermeket körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába.

Az óvodapedagógus modell szerepe

A tevékenységközpontú óvodai nevelés az óvodapedagógust kulcsfontosságú szereplőnek tekinti a nevelési folyamatban, jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos, elengedhetetlen. Elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt jelent. A gyermek utánzási hajlamából következően az óvodapedagógusnak kiemelt azonosulást indukáló szerepe. Óvodáskorban, de későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők egyike. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan mond a pedagógus, miként viselkedik, hogyan öltözködik, stb. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a pedagógus személyisége, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretett és érzelmileg hozzá legközelebb álló felnőtt kedvéért.

Sok múlik tehát azon, milyen értékeket preferál az óvodapedagógus, a gyermek környezete és azon belül elsősorban a család. Gyakran előfordulhatnak értékkonfliktusok a család és óvoda között. Ilyenkor az óvodapedagógusnak rendkívül tapintatosan és kizárólag a gyermek érdekeit figyelembe véve kell közelíteni a megoldás felé. A gyermek már megtanul és magával hoz bizonyos értékeket a családból, melyeket az óvodában is tiszteletben kell tartani. Az óvónő mintegy átveszi, átvállalja a gyermek óvodai életében az anya szerepét. Az ő biztonságot és harmóniát sugárzó egyénisége feltétlenül hatni fog a gyermeki személyiség fejlődésére. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyermek harmonikus fejlesztésének alapkövetelménye abból indul ki, hogy a gyermek-felnőtt kapcsolat alapja és mintája egész gyermekkoron át a gyermek-szülő viszony. Ebben a kapcsolatban kell az óvónőnek napközben mintegy helyettesítenie az anyát. A biztonságérzet egyik biztosítéka a testi kapcsolat, az ölelés szorossága.

Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyermekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. A gyermek és az óvodapedagógus aktív együttműködése a felnőttől és másfajta beállítódást, viselkedést igényel. El kell fogadnia, hogy nem csak ő irányíthatja a gyermeket, hanem a gyermek is hat rá. Kapcsolatuk aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan nevelő képes a gyermeket az életre, az önálló gondolkodásra serkenteni, aki maga is rendelkezik ezekkel a képességekkel.

A tevékenységközpontú programmal dolgozó óvodapedagógusok merészen elengedhetik a fantáziájukat, mert minden a csoportot érintő kérdésben, legyen az napirend, vagy tartalmi kérdés, szervezési probléma vagy az élet adta szituáció nemcsak lehet, de kell is a lehetőségekhez mérten a döntésekbe a gyermekeket bevonni.                                               

A nemzetiségi nevelésben résztvevő óvónőnek beszélnie kell a kisebbség (szlovák) nyelvet. Ismernie kell a kisebbség szellemi, tárgyi kultúráját, hagyományait, szokásait. Kiemelt feladata a kultúrkincs továbbörökítése, a nemzetiségi óvodai nevelés célkitűzéseinek megvalósítása.

-          Biztosítja a megfelelő nyelvi feltételeket a szlovák nyelvi alkotómunkához

-          A tevékenységeknek megfelelően megteremti a nyelvi kommunikáció feltételeit a saját csoportjában

-          A gyermekek biztonsági érzésének megteremtésével törekszik a minél jobb kétnyelvű kommunikációra

-          A nyelvi nevelés stratégiáját alkalmazza a saját személyiségéhez és munkatársaihoz, tekintettel életkorukra a gyermekek nyelvi fejlettségére

-          Szabályosan visszatérő kommunikációs szituációkkal feltételeket teremt a szlovák nyelv elsajátításához.

  • Az óvónő és a dajka együttműködése

A tevékenységközpontú óvodai program megvalósítása során a dajka munkája az óvodapedagóguséval összehangolttá válik, mert a dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermekek nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, viselkedésével, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógus nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Ez a tudás, különösen a szakképzett dajkák esetében megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelő hatásokat.

Lehetőség szerint dajkák is beszéljék a kisebbség (szlovák) nyelvet. Munkájuk során használják minél többet.

  • A környezetben élők hatásai:

A környezetben élők szintén hatást gyakorolnak az intézmény és az egyes csoportok nevelőmunkájának alakulására. A fenntartót képviselők az óvoda környezetében működő iskola elvárásai, az intézmény környezetében élő emberek véleményt formálnak, igényeket támasztanak, direkt vagy indirekt módon befolyásolják tehát a helyi nevelő munkát. Az óvodának figyelnie kell és érzékenyen reagálni ezekre a külső elvárásokra, véleményekre, javaslatokra. 

Községünkben a felnőtt lakosság nagyobb hányada a környező városok gyáraiban, üzemeiben dolgozik. Falunkban kevés a munkalehetőség. A szülők iskolázottsága vegyes.

Programválasztásunk előtt kérdőíveket osztottunk szét a szülők körében. A kérdőívek elemzése során a következőket tapasztaltuk: a szülők igénylik az intézményes ellátást, érdeklődéssel figyelik az óvodában történteket, fontosnak tartják gyermekük sokoldalú fejlesztését.

Fontosnak tartjuk az egyenrangúságon és együttműködésen alapuló kommunikációt a szülőkel és az óvoda környezetével.

  • A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli.
  • A migráns gyermekeket is nevelő óvodákban dolgozóknak feladatuk lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy a gyermekek megismerhessék egymás kultúráját, anyanyelvét.

4.  A KOMPLEX FEJLESZTÉS TARTALMA

Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a tevékenység- központú óvodai nevelés tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól.

 

A feladatrendszer elemei:

1. Játék és tanulási tevékenység                                             

2. Társas és közösségi tevékenység

3. Munkatevékenység

            4. Szabadidős tevékenység

                         

Mindezeket a tevékenységeket átszövi a szlovák nyelv, melyet igyekszünk minden óvodai tevékenység során játékosan gyakorolni,gyakoroltatni.

A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggenek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység, mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezhetik. Pontosan ez az oka annak, hogy tervezésekor egységben gondolkodva a tervezett tevékenységekből kiindulva kell a tervezést átgondolnunk.

 Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területekszétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat.

4. 1 JÁTÉK ÉS TANULÁSI TEVÉKENYSÉG

    

„A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék - szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat - a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie.”   (ONAP.6.o.)

4.1.1 A játék

 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé.

A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógusnak tudatosan kell felhasználnia a nevelés folyamatában céljai eléréséhez.

A gyermeki tevékenységet - különösen a játékban - nem szabad szűken értelmeznünk.

A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermek gondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat.

Minden gyermeki tevékenység - beleértve a játékot is - felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított játéktevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást.    

A nevelési folyamat intenzív képességtermelő jellege ugyanis alapvetően attól függ, hogy milyen szélességben és mélységben képes az óvoda a gyermeki öntevékenység rendszerét kiépíteni. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza.   

 Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában.

Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai elérése érdekében és szükség esetén, indirekt módon befolyásolni. A játék kicsiben maga az élet: az amit a kisgyermek felfog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. A tevékenységközpontú program alapelve, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült, szabad játékra.

A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket azonban az óvodapedagógusnak kell biztosítania. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni élménye, melyet a családból a környezetéből hoz az óvodás, vagy legyen az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkája feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett.

A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg. Általában a gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai nem kapnak kellő figyelmet. A legjobb esetben meghallgatják a felnőttek ezeket az élményeket, de nem számolnak a továbbiakban vele. A tevékenységközpontú óvodai nevelés nemcsak feltételezi, hanem el is várja az óvodapedagógus ilyen irányú figyelmét, érzékeny reagáló készségét. Ilyen pedagógiai alaphelyzetben már valóban nem lesz mesterkélt és erőltetett a gyermekek képességeire építetve, azt alapul véve fejleszteni az egyént éppúgy, mint a csoportot.

A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermekek fejlesztése érdekében. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben, a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítheti. Gondoljunk például a társakkal való együttjátszás kialakulására, vagy a játékon belüli önállóságra, a másik gyermek játékának tiszteletben tartására, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségeire, vagy olyan tulajdonságok szükségességére, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá-fölérendeltségi viszonyok önkéntes kialakítására egy-egy játékszituációban. Beszélhetünk azokról a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztásokról is, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményeivé avatják.

A gyermeki játék a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, ezért fontos, hogy:

-          spontán, szabadon választott, külső kényszertől mentes tevékenység, szabad képzettársításokat követő játékfolyamat legyen,

-          következmény nélküli legyen,

-          a gyermek személyiségének a környezethez való viszonya sajátos formában tükröződhessen,

-          a legfontosabb tevékenysége lehessen, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszközeként tartsuk számon,

-          szociális szükségletei kielégülhessenek a játékban,

-          önmegvalósítás szükségletei kielégülhessenek.

Az óvodapedagógus feladatai a játékkal kapcsolatban:

-          Nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése.

-          A napirenden belül elegendő hely és idő biztosítása a játék számára.

-          A játékhoz szükséges eszközök folyamatos biztosítása.

-          Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához.

-          Az egyéni élményeken túl, közös élményszerzési lehetőségek kihasználása a játék fejlesztése érdekében.

-          A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása.

-          Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel

-          Ismertessen meg olyan játékokat, melyek a nemzetiség hagyományaiból, szokásaiból erednek.

-          A nap folyamán kialakult játékszituációk felhasználása nyelvi kommunikációra, tárgyak megnevezésére (szlovákul).

-          A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el.

-          Szerepjátékokkal a mindennapi kommunikálás gyakorlása, bábozással a nemzetiségi nyelv "bátrabb" használata, tájnyelvi játékok felhasználása.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • örömmel, önfeledten játszik
  • képes egyéni ötlet vagy élmény alapján építeni, konstruálni
  • építmény lemásolására képes
  • képes élményei eljátszására
  • szívesen vállal szerepet
  • szabályjáték során betartja a szabályokat
  • másokat is figyelmeztet a szabályok betartására
  • egészséges versenyszellemben tevékenykedik
  • problémahelyzetekben kreatív megoldásra törekszik

4.1.2

A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul a kisgyermek. Játék közben, játékosan szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai tanulás egyik legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az.

 Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes élményeire, tapasztalataira, ismereteire.

A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A tanulás természetesen csupán része a nevelési folyamat egészének. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egy időben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybevevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a  3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából. Ezt nem lehet kiváltani, vagy helyettesíteni, az egyoldalú intellektuális fejlesztéssel, aminek jelentőségét elismerjük, ám mértéke és hatása alatta marad a tevékenységek általi fejlesztésnek.

A közvetlen környezet folyamatos megismerése, az érzékelés és a többoldalú tapasztalatszerzés ezért központi kérdése a tanulási folyamatnak, mert szerintünk kevesebbet, de azt jobban, alaposabban, több oldalról megközelítve kell a gyermekek számára közvetítenünk és velük együtt átélnünk. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből kívánunk kiindulni. Ez az oka annak, hogy komplex foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent. Egyáltalán nem mellékes szempont az sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek a gyermekek, hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való viszonyukra is.

Nem mindegy milyen érdekeltség fejlődik ki a gyermekben a tanulással kapcsolatban, hiszen már kialakulnak annak csírái, hogy később örömmel tanul-e a gyermek. Képes lesz-e saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az óvodában. A tanulási tevékenység esetén is azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban, ne csupán külső motiváció (jutalom) késztesse erre.

A cél az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermekeket. Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell mérni. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást váltanak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulértékeli önmagát és alatta marad saját teljesítőképességének.

Az óvodapedagógus szerepe tehát itt is kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítja az egyes gyermekeket, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermeket egyéni adottságainak figyelembevételével.

A program keretjellege biztosítja az óvodapedagógusok számára a gyermek igényeihez, egyéniségéhez, teherbíró képességéhez igazodó tanulási kereteket és formákat. A nevelés egészén belül megvalósuló tanulás kötött és kötetlen kezdeményezések, foglalkozások, beszélgetések, tapasztalatszerző séták stb. formájában egyaránt megoldhatók a napi élmény bármely mozzanatában. Ez teljes egészében az óvodapedagógus kompetenciájába tartozó kérdés. Bár úgy gondoljuk, hogy a feladatrendszer elemeinek gyakorlati megvalósulását a vegyes életkorú csoportokban lehet a legnagyobb hatékonysággal elvárni, mégis azt valljuk, hogy az óvoda és az óvodapedagógusok hatásköre annak eldöntése, hogy vegyes, részben osztott vagy osztott életkorú csoportban nevelik a gyermeket.

Célunk, hogy tapasztalás útján, utánozva, tevékenységek keretében, a nap egészében, játékosan, szlovák nyelvi légkörben is tudjanak tájékozódni.

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

- az utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás, szokások alakítása,

- a spontán játékos tapasztalatszerzés;

- a játékos, cselekvéses tanulás;

- a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés;

- az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés;

- a gyakorlati problémamegoldás.

Az óvodapedagógus feladatai a tanulással kapcsolatban:

-          Értelmi képességek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás).

-          A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának sokoldalú érdeklődésének kielégítése.

-          Lehetőséget kínálni a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik a felfedezés, a kutatás örömeit.

-          A gyermekek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységek biztosítása.

-          A gyermekek önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatának fejlesztése.

-          Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújtson segítséget a gyermeknek, amelyben saját teljesítőképességét is megismerheti. 

-          Komplexitásra törekvés a tanulási tartalmak tervezésénél, feldolgozásánál.

-          Differenciálás a tapasztalatszerzés sokoldalúságára törekvés.

-          A gyermekek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése bővítése, alkotóképesség fejlesztése.                                    

-          Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.

-          Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.

-          Játékos, cselekvéses tanulás feltételeinek megteremtése.

-          Gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés, gyakorlati problémamegoldás.

-          A tevékenységek során kialakult szituációk során tárgyak,játékok megnevezése, aktív és passzív szókincs bővítése ,szerepjátékok során a mindennapi kommunikáció gyakorlása, bábozással a szlovák nyelv bátrabb használata, tájnyelvi játékok megismertetése.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • az egyszerű feladatokat megérti
  • ha a helyzet megkívánja, kivárja amíg rá kerül a sor
  • érdeklődik környezete tárgyai, jelenségei és az ezzel összefüggések iránt
  • feladataik végrehajtásában kitartó
  • szándékos figyelmének időtartama életkorának megfelelő
  • él benne a tanulás és iskola utáni vágy
  • tevékenységének eredményeit reálisan értékeli
  • képes a már elsajátított ismeretek szándékos fejlesztésére
  • munkatempója, feladattartása életkorának megfelelő
  • szándékos figyelemre képes
  • szívesen vesznek részt tervezett, szervezett irányított játékokban, tevékenységekben
  • a tanuláshoz szükséges kompetenciák koruknak megfelelően fejlettek
  • a részképesség-és tanulási zavaros gyermekek időben megfelelő szakemberhez kerülnek
  • a tehetséges gyermekek is megtalálják a kiemelkedő képességüknek megfelelő tevékenységet

 4.2 TÁRSAS, KÖZÖSSÉGI TEVÉKENYSÉG

A gyermekekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység - társadalmi és egyéni - értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető, tudatosítható, átélhető legyen.

Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlás által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából.

Nagyon fontos feladat tehát már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közösség keretein belül is megvalósítani. Az élet is ilyen. Bizonyos korlátok között kiélhetjük magunkat, azaz nekünk éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogyan mások is alkalmazkodnak hozzánk. A cél az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek egyéniségünkből kihozni, ezzel is gazdagítva a közösséget. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez.

A társas és közösségi kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja. Az óvodai csoport, az óvodai közösség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyományok tiszteletben tartása, sőt a csoport közvéleménye is kialakul. A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit, ha mindehhez még nyitott légkör, demokratikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermekek önállósága, tenni akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos, célirányos nevelőtevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet.

Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, az együttjátszás és a komplex foglalkozások rendszere is az együvé tartozás érzését erősíthetik, ha tudatosan igyekszünk ezt létrehozni.  A lényeg, a tevékenykedtetés sokszínű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly. Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivétel csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermekek cselekedeteit irányítsa.

A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a tevékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták lerendezését stb. Nem fegyelmezni, hanem tevékenységgel és az ehhez szükséges hellyel, eszközzel kell segíteni a gyermekeket abban, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert óvodai életünk során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és gyermek között nem a feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a cél.

Az óvodapedagógus ugyanúgy vegye figyelembe a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre kell építeni. A közösség lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek.

A társas-közösségi tevékenységekhez kapcsolódó legfontosabb feladatok:

-          A csoport szokásrendszerének kialakítása.

-          A beszoktatás.

-          A gyermek gondozásával kapcsolatos feladatok.

-          Az egészséges életmódra nevelés feladatai és feltételei.

A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik.

Ebben a folyamatban talán a legfontosabb időpont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal. A megszokottól eltérő környezet a szülőktől való elszakadás, az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és az óvodapedagógust egyaránt. Az óvodapedagógus feladata, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjon elegendő időt a beszoktatásra. Biztosítson fokozatos átmenetet és tegye lehetővé a szülővel együtt történő beszoktatást.

Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítsa a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez mindkét fél számára (szülő-óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az óvodapedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Az óvoda nyitottsága, hagyományok teremtésével, nyilvános, közös programok, ünnepek segítségével tovább növelhető.

Az óvodapedagógus feladatai a társas, közösségi tevékenységekkel kapcsolatban:

-          Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti valamint a gyermekek és felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktusfelvételre.

-          A felnőttekkel és társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációkban.

-          A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képességének kialakítása és gyakorlása.    

-          A konfliktusok kezelése, demokratikus, nyílt légkör kialakítása.

-          A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása.

-          A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása.

-          Arra nevelni a gyermekeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányában.

-          A csoport együttéléséhez szükséges szabályok, szokások, normák kialakulásának elősegítése.

-          Az egyéni törekvések tiszteletben tartásával biztosítani a csoport egészének zökkenőmentes életét.

           

   A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • ragaszkodik csoporttársaihoz és a csoportban dolgozó felnőttekhez
  • igényli a csoportban kialakult szokásrendszer alkalmazásához
  • a játékszereken megosztozik társaival
  • segíti társait a tevékenységekben
  • türelmesen meghallgatja társait és a felnőtteket
  • a csoportba érkező vendéget udvariasan és szeretettel fogadja
  • udvariassági formák betartásával kommunikál
  • érdeklődik társai iránt, meghallgatja őket
  • konfliktushelyzetekben társaival egyezkedik
  • számon tartja társai hiányzásának okát
  • konfliktushelyzetet mindkét fél számára elfogadhatóan, viszonylag önállóan old meg, szükség szerint felnőtt segítségét kéri
  • érzelmein, indulatain korának megfelelően tud uralkodni. a közösség érdekében szívesen vállal munkát
  • feladattudata kialakulóban van
  • korának megfelelően kialakult felelősség érzete, képes egyszerű döntések önálló meghozására
  • igényes a saját tevékenységével szemben
  • érkezéskor, távozáskor köszön
  • megtalálja helyét a közösségben, abban jól érzi magát
  • türelemre, kitartásra képes
  • a szülőkkel való kapcsolata a kölcsönös bizalom, tisztelet és elfogadás elvén működik

                                                                                                                                                      

4.3 MUNKATEVÉKENYSÉG

A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató munka és munka jellegű játékos tevékenység - az önkiszolgálás, a segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás.

Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és munkatevékenység, fejlesztő hatását nem vonhatjuk kétségbe. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, hanem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folyamatos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelő- fejlesztő hatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általában elmondtunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése.

A különböző munkafajták: önkiszolgálás, naposság, a gyermekek saját személyiségével kapcsolatos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka közös vonásaként azt kell kiemelni, hogy mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelentsen az óvodában. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. A gyermek önkéntességét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekezzünk felhasználni nevelési céljaink megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységeket, mint a játékot, ha tiltásokkal vagy túl nehéz feladatokkal nem szegjük kedvét. A munka az életre való felkészítést, a társadalmi gyakorlat megismerését, éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését, és ha mindez pozitív élmények átélésének forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni.

A gyermek munka jellegű tevékenysége:

- örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység;

- a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok, mint a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság alakításának fontos lehetősége;

- a közösségi kapcsolatok a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája.

A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.

A munkavégzés az óvodában főképpen az alábbi területekhez kapcsolódik:

-          önkiszolgálással, a biológiai szükségletekkel kapcsolatos tevékenységek

-          a közvetlen tárgyi környezet karbantartása

-          az udvaron, a kertben végzendő kisebb munkák

-          megbízatások végrehajtása

Az első feladat olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogadható. Ezen kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önállóságot. A munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a gyermekre kényszerített feladat legyen. Váljon a csoport számára magától érthető és természetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki a kedvének, egyéniségének, képességének megfelelő munkát végezheti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés ne időszakonkénti, hanem rendszeres, folyamatos, tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása - a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni.

Azt felesleges meghatározni, hogy melyek azok az önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységek, amelyeket 3 – 5, vagy 7 éves korban végezhet el a gyermek. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá, vagy kedvük van hozzá. A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket.

A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését. A munka konkrét tartalmát nem tartjuk szükségesnek körülhatárolni, hiszen attól függ, hol és milyen körülmények között működik az óvoda. Községben és falun nyilván több lehetőség adódik az óvoda udvarán kertet létesíteni, kisállatokat, halakat, növényeket gondozni, gesztenyét vagy más terméseket gyűjteni stb. Arra azonban mindenütt van lehetőség, hogy a gyermekek tisztán tartsák saját környezetüket, közösen megjavítsák, megtisztítsák játékaikat, hogy maguk rendezzék be a csoportszobákat, maguk díszítsék fel a termet stb.

A munkára nevelés általános értelemben magában foglalja a termelést, a gazdálkodást is, azaz a valódi értékteremtő képességek fejlesztését. Nekünk az óvodában ennél kevesebbel kell megelégednünk, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk megismertetni a gyermekeket a munka társadalmi értékével. Vegyük például azt, amikor a gyermekek a szülők segítségével papírt gyűjtenek és a pénzből kirándulni vagy fagylaltozni viszik az óvodásokat. Sok óvodában a gyermekek névnapjukon süteménnyel, szörppel vendégelik meg társaikat. Év végén az összegyűlt üvegeket visszaváltják, és a csoportra költik a pénzt, játékot, vagy mesekönyvet vásárolnak belőle. Egyes óvodákba gyakori a vadgesztenye összegyűjtése és értékesítése. Ezekben az esetekben ritkán tudatosul még magukban az óvodapedagógusokban is, hogy mindez pedagógiai céllal is megvalósítható. A gyermekek képesek felfogni, hogy munkájuk eredményeként (pl. papír, gesztenyegyűjtés) kirándulni mehetnek, játékot, meséskönyvet vásárolhatnak. Ez értékteremtés, ami alatt itt anyagi értéket értünk, de felfogásunkban az érték nemcsak materiális, hanem szellemi, erkölcsi, esztétikai, stb. értéket egyaránt jelent.

Véleményünk szerint a kerti munka az a terület, ahol ez az értékteremtő képesség még tisztábban megmutatható. Fontosnak tartjuk tehát az óvodában az élősarok kialakítását és a kerti munka megvalósítását, mert a nevelésben játszott szerepén túl a természet, a környezet és az ember kölcsönhatásának megtapasztalására igen nagy lehetőséget nyújt a gyermekcsoport valamennyi tagjának. Tavasztól - őszig lehet tevékenykedni a kertben és közben rengeteg tapasztalatot, ismeretet szereznek a gyermekek.

Az óvodapedagógus feladatai a munkatevékenységekkel kapcsolatban:

-          Minden gyermeknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet.

-          Folyamatosan biztosítsa, bővítse a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket.

-          Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez, még akkor is, ha a gyermek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljesen összhangban.

-          Arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek és teljes önállósággal végezhessék azokat.

-          A munkatevékenység végzése minden esetben differenciáltan, a gyermekek sajátos igényeinek figyelembe vételével valósuljon meg.

-          A mindennapos sokrétű tevékenység - sütés, főzés, takarítás, terítés, kerti munka, rendrakás, mosogatás stb. – közben rengeteg lehetőség adódik a nemzetiségi nyelv gyakorlására, megnevezések, utasítások szlovákul is.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  •      önkiszolgáló tevékenységek
  • a testápolással kapcsolatos munkafolyamatokat önállóan, szükség szerint végzik
  • étkezésnél helyesen használják a kanalat, kést, villát, szalvétát, merőkanalat
  • öltözködésnél önállóak, tudnak gombolkozni, próbálkoznak a megkötéssel
  • önkiszolgáló tevékenységre fordított idő, fejlettségük növekedésével arányosan csökken
  • alkalomszerű munkák
  • pontosan megértik mit várunk el tőlük, és azt önállóan teljesítik
  • bonyolultabb feladatokat is örömmel végeznek el, és annak szervezésében is önállóak
  • időnként olyan megbízatásoknak is eleget tesznek, amelyek otthoni előkészületeket igényelnek
  • közösségi munkák
  • a közösségért végzett munkák vállalásánál megjelenik helyes önértékelésük, önbizalmuk.
  • terítésnél ügyelnek az evőeszközök esztétikus elrendezésére
  • felelősi munkákat szívesen vállalnak, önállóan teljesítik
  • a környezet rendjének megőrzésére ügyelnek, segítenek annak tisztán tartásában. (csoportszoba, udvar, óvoda környezete)
  • vigyáznak játékaikra és rendben tartják azokat
  • munka jellegű tevékenységeiket a felelősségérzet, a feladattudat és kitartás jellemzi
  • környezettudatos viselkedés megalapozását segítő munkák
  • a szemetet szelektíven helyezik el az adott gyűjtőkben
  • szívesen segítenek a falevelek összegyűjtésében
  • a virágokat nem tépik le, hagyják eredeti helyükön, eredeti szépségükben 
  • szívesen ápolják a növényeket a csoportszobában és az udvaron egyaránt
  • télen gondoskodnak a madarak etetéséről

4. 4  SZABADIDŐS  TEVÉKENYSÉG

A szabadidő igazi tartalma: a termékeny idő felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermekek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani.      Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket. Az ilyen döntést ugyanis már nem befolyásolják természeti szükségességek, társadalmi kötelességek. A szabadidős foglalkozásoknak azért kell a saját, semmivel sem helyettesíthető helyüket és szerepüket kivívniuk a nevelési intézményekben, mert másképpen a gyermek sohasem tanulhatja meg, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. Ebben a tevékenységi szférában sem képzelhető el, hogy a hosszú ideig szorosan irányított gyermek egyszer csak öntörvényei szerint cselekvő önálló egyéniséggé válik. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni.

Az óvodában persze sajátosan - az iskoláétól eltérő módon értelmezzük a szabadidős tevékenységet. Ennek oka elsősorban az, hogy az óvodások egész nap az intézményben tartózkodnak, önállóan és a lehetőségekhez mérten szabadon tevékenykedhetnek. Elsősorban a délutáni időszakban jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónő által felkínált lehetőségek közül (pl. bábozás, festés, rajzolás, zene - tánc, játéktanulás, társasjáték, filmvetítés, mese-vers, barkácsolás, stb.) közül szabadon választhassanak.

Amennyiben óvodában az adottságok azt lehetővé teszik (személyi feltételek, eszközök), hogy bent a teremben és kint az udvaron egyszerre és egy időben tevékenykedhetnek a gyerekek, ezt a lehetőséget a szabadidős tevékenységek minél szélesebb skálájának nyújtásával feltétlenül ki kell használni. Az óvodások napi életének ilyen formában való szervezésével nemcsak változatos, minden gyermek érdeklődésére igényt tartó keretet teremtünk, hanem a csoportnál nagyobb közösség megismerésére, sőt kialakítására is lehetőséget biztosítunk. Óvodánkban rendszeresen tartunk mese-napokat,több ünnepet is együtt ünneplünk (ovi búcsú, karácsony, farsang, március 15,gyermeknap) zenés, színházi előadásokon veszünk részt az  óvodában vagy a Művelődési Házban . Ilyenkor a csoportok elszigeteltségének megszüntetésével kitágítjuk a gyermek élet és mozgásterét.

Az óvodapedagógus feladatai a szabadidős tevékenységek megszervezésében

-          Törekedjen a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére. Keresse a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatna nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek.

-          A választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változtatások lehetőségét és szükségességét.

-          Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantáziájának fejlődését.

-          A délután folyamán keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére, a szlovák nyelv gyakoroltatására.

5.  A KOMPLEX TEVÉKENYSÉGEK RENDSZERE

A kisgyermek a világot egészben (komplexen) érzékeli, szemléli, tanulja és értelmezi, ezért úgy gondoljuk, hogy a komplex foglalkozások rendszerében közvetítjük a pedagógiai tartalmat. Program foglalkozásnak nevez minden csoportos tanulási formát, legyen az kötött vagy kötetlen.

A komplex foglalkozások lényege:

  1. Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermek szintjén.
  2. A foglalkozásokat probléma centrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi.
  3. A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket.

5.1 ANYANYELV

Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk és a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva

segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. A rossz kifejezőképességgel rendelkező, beszédében gátolt gyermek a gondolkodási képességét nem tudja megfelelően használni. Ugyanakkor egy kevésbé intelligens gyermek jó kifejezőképesség birtokában jobb teljesítményt képes felmutatni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a fejletlen beszédképességű gyermeket gyakran teljesítménye alatt értékelik.

Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni nyelvi környezet. Az óvoda fejlesztési feladatainak tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulni, és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejteni. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybekötve lehet értelme. Az óvodapedagógusnak arra kell lehetőséget biztosítani, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja.

Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel, gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de célszerű a hétfői napokon erre külön is tekintettel lenni, hiszen ilyenkor otthonról és a külső környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyermekek.

A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazása. Beszéde legyen érthető, egyszerű és világos. Figyeljen arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Ne vegye el a gyermekek kedvét állandó javítással és figyelmeztetéssel a folyamatos beszédtől. Dicsérje és biztassa a bátortalan gyermekeket, serkentve őket a beszédre. A gyermekek anyanyelvi fejlettségét folyamatosan kísérje figyelemmel. Figyeljen arra a gyermekre, amelyik beszédhibával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással küzd. Szükség esetén kérje szakember segítségét.

Az óvodapedagógus feladatai az anyanyelvi nevelés fejlesztésében:

-          Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör alkalmazása.

-          A beszédöröm biztosítása: arra nevelni a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket.

-          Lehetőséget teremteni minden gyermeknek a folyamatos beszéd gyakorlására.

-          Képessé tenni a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni.

-          A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése.

-          A beszédszínvonal emelése olyan formában, hogy a gyermekek képesek legyenek a nyelvi kifejezés eszközeit variálni.

-          Beszédmegértés fejlesztése.

-          Beszédtechnika fejlesztése,a helyes kiejtés gyakorlása.

-          A gyermeki kérdések inspirálása, megválaszolása.

-          A beszédhibák megfelelő módszerekkel való javítása.

-          Fontos feladat az anyanyelvismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés, a gyermekek kommunikációs kedvének fenntartása, ösztönzése.

-          Az anyanyelvi környezet biztosítja a nemzetiségi nyelv megszerettetését, a nemzetiségi nyelv megismerését, elsajátítását.

-          A gyermekek nyelvismeretét figyelembe véve a nemzetiségi (szlovák) nyelven folyó, minél teljesebbé váló kommunikáció biztosítása.

-          A különböző interakciókban a kommunikációs helyzet felismerését, szerepnek megfelelő nyelvhasználatot segítjük.

-          A nemzetiségi nyelvben (szlovák) az artikulációs bázis erősítését, a szókincs és fogalomkör bővítését, a mondatalkotó készség kialakulását segítjük.

-          A beszédértés és beszédhallás képességét erősítjük szlovák nyelvi játékokkal. 

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • gondosan bánik a könyvekkel
  • folyamatosan összefüggő mondatokkal fejezi ki magát
  • kérdésre minimum egyszerű mondattal válaszol
  • jól használja a metakommunikációs eszközöket
  • bátran és szívesen kommunikál társaival és a felnőttekkel
  • társára odafigyel, türelmesen végighallgatja mondanivalóját
  • a közölt információt megérti
  • bátran kérdez
  • tud szemkontaktust teremteni és tartani
  • udvariassági kifejezéseket használ
  • beszéde tagoltsága, hangsúlya, hanglejtése, megfelel anyanyelvünk követelményeinek
  • a migráns kisgyermek is megérti az óvodai élethez szükséges kifejezéseket, és képes megértetni magát. 

5.2 A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE

5.2.1 Természet –társadalom-ember

Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Nem vagyunk hívei a szétszabdalt, szeletelt foglalkozásoknak, mert azok nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására. Programunk célja az, hogy a gyermekeknek segítséget nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyerekeket, természet közeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy mennyire összefügg mindez egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából.

A tapasztalatszerzés lehetőség szerint valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások sok esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladat megismerkedtetni a gyermekek azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természetszeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermeknek.

A komplex foglalkozás, tehát csak átvitt értelemben nevezhető valódi foglalkozásnak. Inkább komplex tapasztalatszerzési lehetőségről van szó. Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről.

A környezet felfedezését a négy évszak, annak változásai és történései foglalják keretbe. Minden évszakban ismerkedünk és rácsodálkozunk a természet szépségeire, élvezzük a természet nyújtotta örömöket. A lényeg az élményszerzés és a tapasztalás, tehát nagyon sokat kell a szabadban tartózkodnunk, közben begyűjtünk mindent, amit az év során bármilyen foglalkozási ágban hasznosítani tudunk.

Szerencsére községünkben mindig lehetőség van falusi udvarokban, természetes körülmények között élő állatok megfigyelésére, ez is fontos része a környezeti nevelésnek.

Már az óvodában fel lehet és fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami a közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. A gyermeket demokratikus társadalmi rendben való élésre készítjük fel, amelyben különböző vélemények, értékítéletek lehetnek egymás mellett. Meg lehet éreztetni a gyermekekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni.

A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus,kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Természetesen ide tartozik mások (idősebbek, felnőttek, társak, szlovák nemzetiségi nyelv és kultúra) tisztelete és szeretet is. Ilyen pedagógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége és természetes viselkedési formájává válik a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére.

 A komplex foglalkozások keretén belül egészen odáig mehetünk el, hogy az óvodás gyermek számára megtapasztalható és ezáltal megérthető társadalmi folyamatok között még a gazdasági kérdések is felszínre kerülhetnek. Ennek egyik nagyon egyszerű és kézzelfogható példája a tényleges vásárlás a boltban. Nem szükséges tehát elvont, tág fogalmakban gondolkodnunk, hanem a gyermeket körülvevő valós természeti és társadalmi környezetből megismertetni mindazt, ami megérthető és hasznosítható a gyermek számára.

A környezetvédelem vagy a problémák erőszakmentes megoldásának kérdése már az óvodás gyermek szintjén is felvethető és beépíthető a komplex foglalkozások rendszerébe.  

A természet- társadalom- ember egymástól függő, egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak rendszere, melynek lényege a kisgyermek szintjén már az óvodáskorban is megérthető, megéreztethető.

5.2.2  Születéstől, felnőttkorig

A természet- társadalom- ember fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újrajátsszák életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban, a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. A környezettel való szoros kapcsolat az életfolyamatok újrajátszása nemcsak arra ad lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne lévő feszültségek feloldódjanak, hanem elősegíti számára a társadalomba való későbbi bekapcsolódást, szocializálódást.

A születéstől-felnőttkorig címmel megfogalmazott komplex foglalkozások magukban foglalják a testápolást, a közlekedésig, a családtól a helyes viselkedésig mindazt, ami a gyermekeknek támpontot nyújthat a környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához. A szokások elsajátítása, a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényének figyelembevételével.

Ez a komplex foglalkozás hagyományos értelemben nem is nevezhető foglalkozásnak, hiszen játékidőben, szabadidőben, vagy a nap bármely időszakában megvalósíthatók az itt jelentkező feladatok. Ebben a témakörben kapnak helyet az ünnepek is. Az előkészületek és a tényleges ünnep egyaránt alkalmas tevékenykedésre, beszélgetésre, közös együttlétre, kicsik és nagyok találkozására. A gyermekek érzelmi szempontból is megerősödnek az ünnepek alkalmával és az óvoda dolgozóinak is új kihívás, mivel tegyék színesebbé, érdekesebbé az ünnepeket.

Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozások megszervezésében:

      -   Olyan feltételek megteremtése, amely lehetővé teszi minél több tapasztalat szerzését

a természetben.

-          Tudatosan törekedjen az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyermekek saját természeti és társadalmi környezetükből.

-          Biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek természetben való folyamatos tevékenykedtetéshez.

-          A foglalkozásokat lehetőség szerint a szabad természetben szervezzük meg.

-          Biztosítsuk a feltételeit annak, hogy az óvodában élősarok, virágoskert működjék.

-          Helyezzünk hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására.

-          Törekednünk kell pozitív érzelmi viszony kialakulására szülőföldjükhöz, a nemzetiség szokásaihoz, hagyományaihoz, kultúrájához. Ebben a képességkörben a leginkább lehetséges másodnyelvi szókincs (fogalomkör) bővítése mely lehetőleg kapcsolódjon a magyar témakörökhöz.

5.2.3 Matematikai tartalmú tapasztalatok

Programunk az ismerettartalmak komplex kezelésére a komplex óvodai foglalkozások keretén belül megvalósuló fejlesztésre kívánja a hangsúlyt helyezni. Az óvodában a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a matematikai tanulás több formája valósulhat meg:

-          utánzásos, minta-modellkövető,

-          spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés

-          gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás,

-          a gyermeki kérdésekre, válaszokra adott magyarázatok,

-          az óvónő által kezdeményezett foglalkozások

A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés építhet ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Az óvodáskort jellemző gondolkodási sajátosságokkal (invariancia, állandóság hiánya) a matematikai nevelés folyamán is számolni kell. Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben kövesse a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel. Az óvodáskort jellemző fejlődésbeli egyenetlenség, a korai családi fejlesztés eltérései azt sugallják, hogy a matematikai nevelés terén két életkori szintet jelölünk meg:

-          Az első szint: bevezetés a matematikába, - általában a gyermek 5. életévéig tart.

Feladata: a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segítése a matematikai beállítódás, szemlélet megalapozása

-          A második szint: az intenzív fejlesztés szakasza, - az 5-6-7 életévben.

Feladata: a sikeres iskolakezdéshez szükséges tapasztalatok megszereztetése, részképességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása. Eligazodás a gyakorlati életben a tevékeny élet megkedveltetése.

A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A perceptuális, a motoros, a verbális és a szociális tevékenységek aktív átélése együttesen nyújt lehetőséget a matematikai ismeretek és összefüggések megláttatására. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett, belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportban az óvodapedagógus által irányított formában a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárását.

Az óvodapedagógus és a társak jelenléte mobilizálja a gyermek tanulási teljesítményét, tudását, viselkedését és magatartásának tartalékait. Azt, hogy a matematikai nevelés tartalmából melyiknél elégedhetünk meg a játékidőben szerzett benyomásokkal, vagy mely matematikai összefüggést dolgozzuk fel foglalkozáson, az óvodapedagógus dönti el.

-          A matematikai nevelés tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel.

-          A gyermekeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyai, formái természetesen napi szituációkban megfigyelhetők.

Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék és szabadidőben folyamatosan létrejöhetnek olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére akkor, ha az óvodapedagógus képes az adódó lehetőségek felismerésére és kihasználására.

Az óvodapedagógus feladatai a matematikai nevelés terén:

-          Az élet nyújtotta természetes szituációk keresése és felhasználása a matematikai nevelés céljainak megvalósításában.

-          Az óvodapedagógus feladata olyan eszközök, és tevékenységek biztosítása, ami felkelti a gyermekek érdeklődését és természetes élethelyzetekben teszi lehetővé számukra matematikai tapasztalatok és ismertek megszerzését.

-          A komplex matematika foglalkozásoknak, vagy kötetlen kezdeményezéseknek minden esetben támaszkodnia   kell a gyermekek ötleteire, igényeire, aktuális élményeire.

-          A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten szükséges megvalósítani.

-          Egyszerű matematikai kifejezések, fogalmak, számlálás gyakoroltatása szlovákul is.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • megkülönbözteti az évszakokat és a napszakokat
  • Ismeri környezete növényeit, állatait, részt vesz a növények gondozásban és a természetvédelemben
  • Képes két kiterjedést, vagy mennyiséget egymással egyenlővé, ugyanannyivá tenni, vagy valaminél kevesebbet, nagyobbat, többet létrehozni.
  • helyesen használja a tő és sorszámneveket
  • tud tízes számkörben bontani, részhalmazokat egyesítem
  • meg tudja állapítani: több, kevesebb, ugyanannyi
  • helyesen használja a térbeli viszonyokat jelentő névutókat
  • környezetéről elemi ismeretekkel rendelkezik. Tudja lakcímét, testvérei nevét, szülei foglalkozását, saját születési helyét és idejét
  • tudja óvodája nevét
  • kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek.
  • ismeri és betartja környezete közlekedésének legfontosabb szabályait, s a közelben lévő közintézményeket ismeri
  • a tárgyakat legalább 10-ig meg tudja számlálni, össze tud hasonlítani forma, szín nagyság szerint

5. 3 MŰVÉSZETI    TEVÉKENYSÉGEK

A művészet ismerete, szeretete esetleg valamely művészeti ág művelése az egyetemes emberi kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődhet. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Az óvodapedagógus mindennapi feladatai közé tartozik megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Megcsodálni egy madár énekét, megvizsgálni az őszi falevél színeit, a virágzó fákat vagy egy szép színes mesekönyvet kezünkbe venni ugyanazt az esztétikai élményt jelentheti.

Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a gyermeket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága és harmóniája komoly hatást gyakorol a gyermekre. Nem lehet elégszer elmondani azt sem, hogy egy kellemes benyomást keltő, jó ízlésű óvodapedagógus mennyit tud tenni szinte észrevétlenül, saját példájával a művészeti nevelés érdekében. A művészet nem más, mint a világ megismerése sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenekelőtt az egyéniség színeinek kibontakoztatását jelenti. Ezért sohasem célszerű sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújtsunk ehhez segítséget, ha azt a gyermek maga kéri és igényli. A kreativitás az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenységek legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, a z kreatív ember. Az újat alkotás, a változások elindítása, az önálló egyéniség kifejezése szintén a kreatív emberek sajátossága.

Az óvodáskorban hihetetlenül nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának, a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását elsősorban az oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök biztosítása segíti elő. Minél több alkalmat kell adni arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb., kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvodapedagógus felelőssége igen nagy, hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvel. Az óvodapedagógus véleményét- különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele- szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvó néni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel.

A művészeti tevékenységek fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese-vers, az ének-zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek tehát nem olyan foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehullott falevelet színezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk és mesét, verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így együtt jelentkezik a valóságban és ennek kell visszatükröződnie a foglalkozásokon is. Ismételten le kell szögezni azonban, hogy foglalkozásoknak tekintjük a szabad természetben lezajló bármilyen megfigyelést, sétát,tehát foglalkozás alatt nem kell feltétlenül a klasszikus értelemben vett foglalkozásokra gondolni.

5.3.1 VERSELÉS, MESÉLÉS

A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok, gazdag és jó alkalmat, erős alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese - képi és konkrét formában, esetlegesen a bábozás és dramatizálás eszközeivel - feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges és megfelelő viselkedésformákat. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait,s egyben feloldást és megoldást kínál. . A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja.  Teremtsünk lehetőséget a gyermekek önálló szöveg és mesemondás- hoz. Segítsük elő, hogy megfelelő eszközökkel el is játszhassák a gyermekek a nekik tetsző meséket.

Nem szükséges foglalkozási kereteken belül maradni, hiszen mesélni,verselni minden nap szükséges az óvodában,hiszen a  mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Nem teszünk különbséget a kezdeményezés vagy az elalvás előtti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején. A lényeg csupán az, hogy minden nap meséljünk vagy verseljünk valamilyen formában, reggel vagy délben, elalvás előtt vagy délután. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát. A belső képalkotás a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája.

A mese-vers kezdeményezések anyaga változatos legyen , a 3-7 éves gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodóan a népi - népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok, a magyarság történelmét feldolgozó mondavilág elemei, meséi -, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van. A modern, mai mesék, versek, vagy más országokból származó irodalmi alkotások megismertetése is feladatunk.

„Az óvodapedagógusnak nagyon oda kell figyelnie a gyermek mesélésére, dramatizálására, bábozására, szerepjátékára, mert sokkal alaposabban megismerhetik ez által őket.”

 (Szentirmai László: Mit és hogyan dramatizáljunk? )

A gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását kedvelik az óvodások, erre legyünk tekintettel. Kedvelt tevékenysége az óvodásoknak a bábozás és a dramatizálás. Mindkettő szorosan kapcsolódik a meséléshez, mondókázáshoz, verseléshez. Az irodalmi élmények feldolgozását segítsük elő különböző eszközök, anyagok, barkácsolási lehetőségek biztosításával. A bábozásnak és dramatizálásnak hagyománya van óvodánkban, hiszen minden hónapban tartunk „mese napot”, ilyenkor összegyűlünk a nagycsoportban, az óvodapedagógusok meséket báboznak vagy dramatizálnak (saját készítésű eszközökkel), májusban pedig a gyerekek adnak elő 1-1 dramatizált mesét, minden csoport bemutatkozik.

Rövid szlovák népmesék, történetek közvetítésével  identitást alapozunk. Beszédkészségek, kommunikációs helyzetfelismerést segítjük dramatizálással, bábozással, önálló mesemondással (mindkét nyelven).Míg a magyar nyelvű mesélésnél, verselésnél ritkábban alkalmazunk szemléltető eszközöket –kivétel a bábozás, dramatizálás-, igyekszünk a gyerekek képzeletére, érzelmeire hatni, addig a szlovák nyelvű mesélésnél, verselésnél fontos a szemléltetés, megkönnyíti a megértést, gyakorlást. A hasonlóságok, különbségek érzékeltetésével (magyar-szlovák) más kultúrák iránt érdeklődést kívánunk alakítani. Az anyag kiválasztásánál fontos a gyermekek életkorához való alkalmazkodás. Mese- és vershallgatás közben a gyermekek világról alkotott képe alakul, fejlődik, szókincsük bővül, érzelmi életük, erkölcsi magatartásuk, értékítéletük formálódik, kommunikációs és kooperációs képességük fejlődik.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • szívesen mesél, báboz, dramatizál ,önmaga is kezdeményez ilyen tevékenységet
  • néhány mesét, verset, mondókát képes emlékezetből felidézni
  • várja, igényli,figyelmesen hallgatja a a mesét,verset
  • tud történetet kitalálni, azt elmondani, megjeleníteni
  • megnevezi kedvenc meséit, verseit
  • tiszta kiejtéssel képes mondókát, verset emlékezetből felidézni
  • megkezdett történetet kiegészít, befejez

5.3.2 RAJZOLÁS, FESTÉS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézimunka, mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, szokásokkal, hagyományokkal, nemzeti szimbólumokkal, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Törekedni kell a gyermeki alkotások közösségi rendezvényen való bemutatására és a tehetségek bátorítására. Ezek a tevékenységek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Maga a tevékenység, és ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény- és fantáziavilág gazdagodását,a gyermek tér- forma- és szín képzeteinek gazdagodását , képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását.

Az óvodapedagógus feladatai a művészeti nevelés megtervezésében:

A feladat elsősorban az, hogy biztosítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit. Meg kell ismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, az anyagokkal, technikákkal. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig álljon rendelkezésre mindenféle anyag és eszköz, amivel a gyermek fantáziájának megfelelően dolgozhat, alkothat. Nagyon célszerű a vizuális tevékenységek és a munkatevékenységek összehangolása, hiszen a szabad, önálló tevékenykedés gyakran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel.

Szokás kérdése, mennyire képesek a gyermekek környezetüket ilyen széles skálájú tevékenységrendszer mellett is rendben tartani. A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosítható a vizuális tevékenységek számára az ünnepek témakörei, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. A néphagyományőrzés, a népszokások felelevenítése a kultúra hagyományozásának spontán, természetes módja.

Ahhoz, hogy kibontakozhasson a gyermekek alkotókedve, teljes önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak a gyermekek. Nem szükséges, sőt káros, ha uniformizáló nevelési módszerekkel elvesszük a gyermek bátorságát az egyéni kifejezésmódoktól. A differenciálás, az egyéni látásmód érvényesülése, a kreativitás támogatása, bátorítása minden szituációban, foglalkoztatási formától függetlenül szükséges.

Az óvodában legyen lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy bármikor kipróbálhassák képességeiket, amennyiben megoldható, minden csoportszobában célszerű egy kis sarkot vagy szekrényt biztosítani, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszereléseket, anyagokat tároljuk. Nagy hasznát veszik ennek a gyermekek, hiszen például a nagyobbak szerepjátékához bármikor kiegészítő eszközök készülhetnek és a kisebbek is örömmel ismerkednek meg a különböző szerszámokkal.

A hagyományőrzés a lehető legtisztább értelemben vett komplex tevékenység, mely a vizuális nevelés központjába állítva egész éven át élményt nyújt, feladatot ad, ötletet szolgáltat a kreatív és elmélyült tevékenységhez. Lehetőséget ad a gyermekek közötti együttműködésre, a másoktól való ismeretszerzésre, jó alkalom a társas, közösségi szokások elsajátításra.

A különböző technikákban nemzetiségi sajátosságokkal ismertetjük meg a gyermekeket (motívumvilág, agyagozás, hímzés, stb.).

Ezzel a tevékenységformával elsősorban a passzív másodnyelvi szókincset gyarapítjuk, élmények, tárgyak, eszközök, technikák megnevezésével aktivizáljuk a szókincset.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • örömmel, saját kezdeményezésére ábrázol
  • képalkotásban kifejezi gondolatait, élményeit
  • elképzelés után meseszereplőket stb. hangulatot is kifejezve jellegzetes színekkel, formákkal, mozgással ábrázol.
  • tud egyszerű formákat papírból kivágni, hajtogatni, ragasztani
  • önállóan és csoportosan is készít játékot, kelléket, ajándékot
  • téralakításban, építésben másokkal együttműködik
  • ábrázolása változatos színhasználatot és tagoltságot mutat
  • emlékezet utáni témákban a részleteket is ábrázolja
  • díszítő, tervező feladatot változatos színekkel, rajzolással, festéssel papírmunkával, agyagba karcolással stb. megold
  • tud különféle technikával képet alkotni, technikát önállóan a rendelkezésre álló anyagból megválasztani
  • helyesen fogja és használja a ceruzát, ecsetet, ollót
  • alkotás közben ügyel környezete és saját maga, munkája tisztaságára
  • szereti maga körül a harmóniát, a szépet, szívesen díszíti környezetét
  • képes rácsodálkozni a szépre, esztétikus látványra, képes esztétikai véleményt mondani.
  • ismer 2-3 műalkotást, jellegzetes épületet, hidat
  • vonalvezetése balról jobbra halad.

5.3.3 ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC

Az óvodában a környezethangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés ,az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. A gyermek utánzási vágya a zenei nevelésben is meghatározó. Nagyon fontos tehát, hogy gyakran és kedvvel énekeljen az óvodapedagógus. Legyen érzelmi biztonság, jó kapcsolat a felnőttel, nyugodt légkör, ahol szívesen és bátran énekelnek a gyerekek.

Az óvodai zenei nevelésnek jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mondókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható hagyomány,a betervezett anyag jelentős részét képezik. Szinte valamennyi ünnepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyermekekkel. A néphagyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások. Tehát ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy körjátékok játszására. A komplex foglalkozások inkább összefoglalják, elmélyítik a gyermekek ismereteit és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére.

Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték, gyermektánc vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán útmutatásai alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zenei nevelés alapjaira épülő fejlesztés a tevékenységközpontú óvodai nevelésen belül hatékonyan megvalósítható.

Ezzel biztosítható a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozása, a néphagyomány őrzés és az ének-zenei nevelés színvonalának megőrzése. . Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (az egyenletes lüktetés, ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában.

A zenehallgatási anyag megválasztásánál fontos az élő hang tiszta egyszerűsége, a klasszikus zenei élmények eljuttatása a gyermekekhez, különböző hangszerek és műfajok megismertetése. A zenehallgatási anyag jelentős részét a magyar népzenéből merítjük.

Helyi gyűjtésekből a nemzetiségi (szlovák) sajátosságokkal ismertetjük meg a gyermekeket (speciális mozgások, tánclépések, hangszer, stb.). Nemzetiségi nyelven aktív szókincset szeretnénk kialakítani a nemzetiségi mondókák, dalok segítségével.

Az óvodapedagógus feladatai a művészeti nevelés megtervezésében:

-          Úgy alakítsa ki a gyermekek bevonásával a csoportszobát, hogy ott a különböző tevékenységeket kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhassanak.

-          Biztosítson minél több eszközt, időt és helyet a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának.

-          Nyújtson lehetőséget a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására.

-          Élményszerzéssel, ötletadással segítse elő a gyermekek önálló elképzeléseinek megvalósítását.

-          Adjon lehetőséget a gyermekeknek arra, hogy minél több élményt átélve megvalósíthassák elképzeléseiket.

-          Az óvodapedagógus a mindennapi mesélés, verselés, mondókázás biztosításakor ügyeljen a gyermekekkel való szoros érzelmi kapcsolat, a meghitt légkör megteremtésére.

-          A művészeti tevékenységekhez a gyermekek számára bármikor elérhető helyen legyenek az inspiráló, alkotásra ösztönző kellékek, eszközök.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • élvezettel hallgat zenét
  • tud ritmust, mozgást, dallamot rögtönözni
  • tud néhány dalt tisztán, helyes szövegkiejtéssel egyedül is énekelni
  • tud dallam, vagy ritmusmotívumokat egyénileg visszaénekelni, visszatapsolni
  • tud társaival térformákat alakítani
  • a különböző mozgásokat és táncmozdulatokat társaival együtt, egyöntetűen, esztétikusan végzi
  • tud élvezettel, irányítás nélkül játszani legalább 5 dalos játékot
  • felismeri a halk-hangost, és tud halkan, hangosan énekelni, beszélni
  • megkülönbözteti az egyenletes lüktetést a dal ritmusától, tudja mindkettőt mozgással, járással, tapssal a dalból kiemelni
  • megbeszélés vagy egyéni ötlet alapján az éneklést ütőhangszerekkel tudja kísérni

5.4 MOZGÁS

A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei.

A tevékenységközpontú óvodai nevelés lényeges eleme a testi fejlesztés. A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása nem képzelhető el a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést biztosító mindennapi mozgás nélkül. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítsuk a spontán mozgáslehetőséget, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. Rendkívül fontos a szabad levegőn való tartózkodás minél hosszabb idejű biztosítása. A gyermekek napirendjét úgy célszerű összeállítani, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést és lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket. A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülnünk.

A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait.

Az egészséges életmód szokásainak megalapozását óvodáskorban kell elkezdenünk. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelés fontos feladata, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgás biztosítja a motoros képességek fejlődését, melynek egyre magasabb szintje előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a mozgásműveltség fejlődésének.

            A természet erőivel - napfény, levegő, víz - történő edzés kedvező hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, ezért a mindennapi testnevelést lehetőleg a szabadban célszerű tartani. Az intenzív, változatos gyakorláshoz megfelelő helyre és eszközre van szükségünk. A jó eredmény eléréséhez az optimális tárgyi feltétel biztosításán túl azonban az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése is elengedhetetlen. A nyugodt, derűs légkörű, játékban gazdag, kellő intenzitású napi 2o-3o perces testmozgás nemcsak a kondicionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a gyermeki személyiség differenciált fejlesztéséhez is. A mindennapi testnevelés hatásának maximális kifejtéséhez szükségesek olyan objektív és szubjektív feltételek, melyek lehetőség szerint valamennyi óvodában megvalósítható, és amelyek megsokszorozzák az egyébként elérhető eredményeket.

A nemzetiségi nyelv vonatkozásában ez a terület elsősorban passzív szókincset jelent a gyermekektől a megértés szintjét várjuk el minden korcsoportban. Szlovák mondókákkal, dalokkal tesszük érdekesebbé a mindennapos mozgást.

A mozgás objektív feltételei:

Elsősorban a megfelelő hely biztosításáról kell szólni. Mivel a foglalkozásokat sok esetben a szabadban valósítjuk meg, ezért célszerű füves területen különböző pályákat kialakítani. Ehhez csupán mozgatható kiskapuk szükségesek. Nagyon jó lehetőséget nyújt a különböző mozgások gyakorlására a mesterségesen kialakított domb, ami télen szánkózásra, csúszkálásra, síelésre használható, nyáron viszont gyakorolható itt a gurulás, mászás, kúszás, felfelé történő futás, szökdelés, stb.,óvodánk udvara erre is alkalmas. A füves ,sík és dombos terület mellett feltétlenül szükséges az aszfaltos, kavicsos terület.

Udvarunk kialakításánál, a játékok –mászókák, egyensúlyozó játékok, labdaállvány, csúszdák, homokozók, stb. – beszerzésénél igyekszünk tudatosan választani, hogy azok a gyerekek testi nevelésében segítségünkre legyenek. Az úszás- amennyiben a szülők igénylik és finanszírozni tudják-  szervezetten is megvalósítható. Hosszabb sétát, sőt túrát tehetünk a gyermekekkel a szabadban. Használjuk tornatermünket és az udvar adta lehetőségeinket. Tornaszobánk megfelelően felszerelt, a lehetőségekhez képest bővítjük az eszközöket, tornaszereket.

Némi ötletességgel és szakemberek bevonásával tovább fokozható tehát a mindennapi testnevelés hatása. Minden, ami az óvoda udvarán található (fák, bokrok, homokozó, játékeszközök, stb.) felhasználhatók a mindennapi testnevelés feladatainak megvalósításához. Ugyanez mondható el az épületen belül szervezett mindennapi testnevelésre is. Mindenkor nagy gondot kell fordítani az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, berendezési tárgyak épségére, tisztaságára, valamint arra, hogy könnyen elérhetők legyenek, megfelelő számban álljanak rendelkezésre. Az eszközök előkészítése az óvodapedagógus, a gyermekcsoport és a dajka aktív együttműködésére ad lehetőséget.

A mozgás szubjektív feltételei:

Az óvodapedagógus személyisége, testi neveléshez való viszonya nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportban folyó mindennapi testnevelés eredményességét. A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiválhatja a gyermekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben együttesen végzett gyakorlás hozzájárul az egészséges életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy az óvodapedagógus minden megnyilvánulásán tükröződjön az, hogy szívesen mozog együtt a gyermekekkel és örül a gyermekek mozgásban elért sikereinek.

A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének - a pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás - fejlődésére. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.

A mindennapi mozgás tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, futások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok). Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is.

A lényeg, hogy minden mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni, a mindennapi nevelés keretébe beépíthető. Az óvodapedagógus dönti el, hogy a mindennapi testnevelés 5-35 perce alatt testnevelés foglalkozást tart, vagy egy-egy mozgáscsoport gyakorlásával, esetleg testnevelési játékokkal tölti ki az időt.

A mozgásfejlesztés feladatai:

-          Az alapmozgásokkal kapcsolatos ismeretek, jártasságok és készségek kialakítása és a motorikus képességek fejlesztése az egyik legfontosabb feladat az óvodás korú gyermekeknél.

-          Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni.

-          Sokoldalú mozgástapasztalatokat szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által.

-          Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke.

-          A kéz finom mozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket.

-          Segítsük elő a gyermekek harmonikus, összerendezett mozgásának kialakulását.

Az óvodapedagógus feladatai a mozgás megszervezésében:

-          Legfontosabb feladat, hogy minden nap adjon lehetőséget a gyermekeknek minél

            hosszabb időtartamon keresztül a szabad levegőn való tartózkodásra.

-          Biztosítsa a gyermekek szabad mozgásgyakorlásának a feltételeit. Adjon ötleteket, irányítsa a gyermekek figyelmét a szabadban és az épületen belül és a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz.

-          Változatos eszközök és a gyermekek önálló, szabad mozgásának biztosításával tegye lehetővé, hogy a mindennapi testnevelés örömet jelentsen a gyermek számára.

-          Az egészséges életmód szokásainak kialakításával biztosítsa a testi nevelés zavartalanságát, nyugalmát.

-          Tartsa fontosnak a mindennapi testnevelés keretein belül megvalósuló testnevelés foglalkozásokon is a differenciált, egyéni fejlesztést.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére:

  • igényli a mindennapos mozgást
  • mozgása harmonikus, összerendezett, kialakult nagymozgásuk, finommozgásuk, egyensúlyészlelésük
  • téri tájékozódása kialakult, irányokat meg tud különböztetni
  • magabiztosan alkalmazza a jobb-bal kifejezéseket
  • ismeri saját testét, testrészeit, képes meg is nevezni és beazonosítani 
  • fizikai erőnléte, állóképessége életkorának megfelelő
  • kialakult szem-kéz, szem-láb koordinációja
  • tud rollerezni vagy biciklizni
  • a mozgásos játékok, gyakorlatok téri helyzetek felidézésére képes, vizuális memóriája korának megfelelően fejlett
  • ismer legalább egy labdajátékot
  • ismeri legalább 2-3 kéziszer (labda, ugrálókötél, karika) használatát
  • érdeklődik valamely sportág iránt
  • képes alkalmazkodni társaihoz, korának megfelelően fejlett az önuralma, toleráns, együttműködő, segítőkész
  • ismeri a csapatjáték szabályait
  • egészséges versenyszellemmel képes küzdeni
  • képesek harmonikusan együttműködni társaikkal mozgásos tevékenységekben
  • szeressenek mozogni, legyenek kitartóak a mozgásos játékokban
  • örömként élik meg a - közös (játékos, sportos) - mozgást
  • ismerik és biztonságosan használják a mozgásfejlesztő és mozgásos tevékenységekhez szükséges eszközöket
  • tartózkodjanak szívesen a szabad levegőn, és váljon természetes igényükké a szabadban való mozgás

5.5  SZLOVÁK  NEMZETISÉGI  ÓVODAI  NEVELÉS

A szlovák nemzetiségi óvodai nevelés célja:

A nemzetiségi lét megőrzésére való törekvés,az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően anemzetiség nyelvének-szlovák- és kultúrájának megismertetése és elsajátítása.

A szlovák nemzetiségi óvodai nevelés feladata:

-          ápolja és fejlessze a hagyományokat és szokásokat,

-          a szlovák nyelvre jellemző artikulációs bázis kialakításával készítse fel a gyermeket a nemzetiségi  nyelv iskolai tanulására,

-          kommunikációs helyzetek teremtésével juttassa el a gyermeket a beszédmegértés szintjére,

-          a beszédkészség megalapozása szlovák nyelven,

-          segítse a nemzetiségi identitástudat kialakulását és fejlesztését.

Megszervezése:

-          A nemzetiségi nyelvre való szoktatást kétnyelvű környezetben, természetes körülmények között valósítjuk meg.

-          A nemzetiségi óvodai nevelés a gyermek óvodába lépésétől kezdődik.

-          A nevelésben résztvevő óvodapedagógus ismerje a nemzetiség szellemi és tárgyi kultúráját, szokásait, hagyományait. Fontos feladat a kultúrkincs átörökítése.

-          Az óvoda a nevelőmunkáját kiegészíti a családdal /szülőkkel, nagyszülőkkel/ és a nemzetiségi szervezetekkel való együttműködéssel, a község hagyományőrző eseményeinek szervezésével, a népi gyerekjátékok, mondókák, dalok gyűjtésével.

-          A kisebbségi neveléshez, a kultúra ápolásához szükséges eszközöket biztosítjuk.

A szlovák nemzetiségi óvodai nevelés formája:

-          Kétnyelvű környezetben a gyermekek természetes módon szoknak hozzá a kétnyelvűséghez. A mindennapi élet során adódó beszédhelyzetek kihasználása segíti a produktív beszéd fejlődését. Változatosan tervezünk, magyar és szlovák nyelven egyaránt.

-          A tevékenységi formákban hangsúlyozottan kell szerepeltetni a játékokat, meséket, verseket, dalokat. A különféle tevékenység formák mellett a munkajellegű tevékenységek és a mozgásos játékok is hatékonyan segítik a nemzetiségi nyelv gyakorlását, megtanulását, a gyermekek nyelvhez fűződő pozitív érzelmi viszonyának a kialakulását és a differenciált nyelvi fejlődést.

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére:

 

-          A családi és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a gyermekekben alakuljon ki pozitív érzelmi viszony a nemzetiségi nyelv iránt.

-          Életkoruknak megfelelően rendelkezzenek olyan szókinccsel, amely lehetővé teszi, hogy megszerzett ismereteiket a nemzetiség nyelvén is tudják közvetíteni.

-          Sajátítsák el a nemzetiségi kultúrából merített dalokat, meséket, verseket, játékokat.

-          Ismerjék az adott nemzetiségi környezet tájnyelvét és a helyi kultúra tárgyi értékeit, hagyományait. Tanulják meg tisztelni, védeni.

Az óvodapedagógus feladata:

-          az óvodapedagógus a rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel biztosítsa az utánzáson alapuló nyelvelsajátítást,

-          a nemzetiségi kultúrkincsből és az anyanemzet kultúrájából tudatosan felépített tematika segítségével, változatos módon szervezi meg a nyelvelsajátítást.

Anyáink ősi szokásait követve a kisgyermekeket természetes körülmények között szeretnénk a nyelvre szoktatni. Az óvodapedagógusoknak alkotó módon kell munkájukhoz hozzáállniuk, beszélniük kell a nemzetiségi nyelvét, ismerniük kell a kisebbség tárgyi és szellemi kultúráját, hagyományait, szokásait. Fontos feladatunk a kultúrkincs továbbörökítése.

A helyi adottságokból kell kiindulnunk, a helyi hagyományokat, szokásokat tiszteletben tartva kell felhasználni őket, segíteni a szülőket és együttműködni velük a nemzetiségi kultúra, nyelvi nevelés ismereteinek elmélyítésében, az identitás érzésének felkeltésében, a család, óvoda, és a tágabb népi közösséghez való tartozás érzésében, melyek közt felnő.

A nyelv az egyik legfontosabb eszköze a világról, az emberről és a népekről való ismeretek megszerzésének. A nyelv nemcsak a megértés eszköze, hanem a mondanivaló tárgyához való viszonyunkat is kifejezzük vele, és ezzel a kommunikációs csatornával szükséges információt szerzünk magunknak az adott nyelven beszélő emberekről. Nemzetiségi nyelvünk (szlovák) a régi hagyományok közvetítője, a családi kapcsolatok nyelve és ezt halljuk az utcán, üzletben és ezen a nyelven beszélgetnek ismerőseink.

Célunk és feladatunk, hogy a mindennapos tevékenységekbe beleépítve, az egész nap folyamán, játékos módszerekkel ismerkednek a gyermekek a szlovák nyelvvel.

Kétnyelvű óvodánkban folyó munka eltér az egynyelvű óvoda munkájától. Mindenekelőtt gazdagabb, tarkább és igényesebb a pedagógusok és a gyermekek számára egyaránt. A jó eredmények megfelelnek a munkába fektetett fáradozásoknak és törekvéseknek.

A gyermekek két nyelv birtokában lelkileg gazdagabbak, több lehetőségük van a tudás megszerzésének, az ismereteket és információkat több csatornán szerzik be, kevésbé elszigeteltek a környező világtól, és szükség esetén segíthetnek másoknak is.

A nyelvi képességeket már kisgyermekkorban kell megalapozni, amikor a "kis emberke" személyisége maximálisan alkalmas erre.

Valamilyen nyelven beszélni azt jelenti, hogy ismerjük az adott nép kultúráját, életmódját (hagyományok). A kétnyelvű kommunikációs készség alapjainak óvodában történő lerakása után magasabb iskolatípusokban teljesedik ki. A szlovák nyelv nehézség nélküli elsajátításának segítője lehet az otthoni környezet, ha ott is ezen a nyelven folyik a beszéd.

Nemzetiségi nevelést folytató, kétnyelvű óvoda vagyunk, az óvodai élet tevékenységformáiban a két nyelv érvényesül –szlovák és magyar-, mindkét nyelv fejlesztése feladatunk, a két nyelv arányát a gyermekcsoport nyelvismerete határozza meg.

Törekedni kel a kisebbségi nyelv egyre szélesebb körű használatára. Fontos, hogy az óvoda környezete tükrözze a nemzetiség kultúráját, életmódját, szokásait, hagyományait, tárgyi emlékeit. Az óvoda rendelkezzen a nemzetiségi kultúra és nyelv ápolását segítő eszközökkel.

6.  KIEMELT FIGYELMET IGÉNYLŐ GYERMEKEK NEVELÉSE

Az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben.

6.1 A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése

Célunk annak elérése, hogy a pedagógiai programunkban foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek:

-          a sajátos nevelést igénylő gyermekek egyénre szabott differenciált fejlesztésben részesüljenek, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg,

-          a rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai váljanak az óvoda nevelési programjának tartalmi elemévé.

A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését az óvodai csoportokban a többi gyermekkel együtt nevelve,integráltan valósítjuk meg óvodánkban.

-          Az óvodai nevelés, az óvodai foglalkozás elsődlegesen nem a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentését, a gyermek egészségügyi habilitációját, rehabilitációját szolgálja.

-          A tanulási képességet vizsgáló rehabilitációs és szakértői bizottság véleménye alapján egyéni foglalkozás keretében - egyéni fejlesztési terv alapján - biztosítjuk egyéni megsegítésüket.

-          A sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentése érdekében együttműködünk a pedagógiai szakszolgálat munkatársaival, az óvoda logopédusával, gyógypedagógussal, pszichológussal.

A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését különösen az alábbiak figyelembe vételével valósítjuk meg:

-          a kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését, az eredményeit, erényeit, sikeres próbálkozásait értékelő, különbözőségét elfogadó környezet megteremtésével segítjük;

-          az óvodában töltendő időt - szakértői vélemény alapján - folyamatosan és fokozatosan növeljük;

-          a különleges gondozási igény kielégítésénél kiemelt figyelmet fordítunk a speciális segédeszközök használatára, a segédeszközök elfogadtatására, az azok következetes használatára és megőrzésére nevelést folyamatos feladatunknak tekintjük;

-          a fejlesztés rövidtávú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypedagógiai-, orvosi -, pszichológiai- komplex vizsgálat diagnózisaira, javaslataira építjük;

-          a fejlesztések a számunkra megfelelő területeken valósuljanak meg,

-          az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez.

A helyi óvodai nevelési programunkban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak a gyermekek között fennálló különbözőségek ellenére minden gyermekre érvényesek.

A sajátos nevelési igényű gyermek esetében a tartalmi és eljárásbeli differenciálás nagyobb mértékű és a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét is szükségessé teszi.

6.2 A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek óvodai nevelése

Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

Ha a gyermek beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, fejlesztő foglalkoztatásra jogosult. A BTM megállapítását végző nevelési tanácsadó által készített szakvélemény javaslatot tesz a gyermek fejlesztő foglalkoztatására.

Az óvodapedagógus folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését, és arról rendszeresen, de legalább kéthavonta részletes értékelést készít, s legalább havonta egyszer ismerteti a szülővel megállapításait, és segítséget nyújt az otthoni neveléshez.

Az óvodapedagógus feladatai:

-          szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít,

-          differenciált nevelés-oktatásához alkalmas individuális módszereket, technikákat alkalmaz,

-          a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, a gyermek fejlődésének elemzése alapján eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereit megválasztja,

-          egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres,

-          alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez,

-          együttműködik a szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba.

6.3 Kiemelten tehetséges gyermekek óvodai nevelése

Különleges bánásmódot igénylő tehetséges gyermek az:

-          aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik,

-          és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.

Programunk egyik célkitűzése: a kiemelkedő képességű, kiválóan kreatív gyermekek felfedezése, személyiségük optimális fejlesztése. Feladatunk, hogy megelőzzük a tehetségígéretek elkallódását, felismerjük az alulteljesítő gyermekekben bujkáló kiváló képességeket.

Módszere: kiscsoportos kreativitást fejlesztő "tehetséggondozó" foglalkozások kiemelten projekt módszer segítségével.

Feladataink:

-          Felismerni a kreatív gyermekeket ,ösztönözni, motiválni kreativitásukat.

-          Szülők figyelmének felhívása gyermekük erősségeire,fejlesztési javaslatok.

-          Kielégíteni szükségleteiket: megismerési, elfogadási, alkotási, biztonsági.

-          Önmagára találtatás, hogy megbirkózzon a feladatok sokszínűségével.

-          Elkallódás ,megelőzése,elhárítása.

-          Harmonikus fejlesztés.

-          Az általános kreatív nevelés eszközeivel segíteni fejlődésüket.

A kiemelten tehetséges gyermekek kiválasztása után olyan speciális célokat tekintünk át és fogalmazunk meg, melyeknek meg kell valósulni a fejlesztés során, hogy sikeresek legyünk.

Speciális célok a tehetséggondozásban:

-A tehetséges gyermek erős oldalának támogatása.

A gyermek egy-egy területen rengeteg ismeretanyagot halmoz fel. Segítenünk kell, hogy ezeket elmélyíteni tudja. Nem célunk, hogy korán „kis tudóst” neveljünk belőle, hanem, hogy a sokféle dolgot megismerve később érdeklődési irányait tudja alakítani. Vegyük körül őket minél több lehetőséggel, amelyekből tanulhatnak, a játék mindenekfelett, intim körülmények tárgyi feltételek biztosítása fontos, logikai szellemi játékok, sakk. stb.

-A gyermek tehetségével összefüggő gyenge területek kiegyenlítése.

Problémák adódhatnak a pszichomotoros képességek, érzelmi-szociális érettség (egyenlőtlen fejlődés) esetleg motivációs területen is. Mindenképpen olyan hiányosságokat kell a „gyenge” oldalon értenünk, amelyek a tehetség fejlődését megnehezítik, vagy éppenséggel megakadályozzák. A gyermek esetleges gyenge oldalát mindenképpen diagnosztizálni kell, és szakember segítségével fejleszteni kell. A zenei, képzőművészeti vagy mozgásos foglalkozások szerencsésen egészíthetik ki az intellektuális irányultságot, segíthetik a gyermek érzelmi-szociális fejlődését akkor is, ha a gyermek ezeken a területeken nem rendelkezik jó adottságokkal.

- Minden terület fejlesztése.

A gyermekek fejlesztése során fontosnak tartjuk a különleges, esetleg fejlesztésre szoruló területek mellett, az átlagos képességek, az egész személyiség támogatását.

- Elfogadó, a személyiségfejlődést segítő légkör kialakítása.

A gyermeknek tisztában kell lennie saját értékeivel, de nem szabad, hogy túlbecsülje azt. Egy-egy kiemelkedő gyermek integrálásában segíthet néhány más, intellektuális téren nem olyan kiváló társa. Ezek a gyerekek általában jó szociális érzékkel rendelkeznek. Ilyenkor mindannyian átélhetik, hogy nem csak az intellektuális kiválóság az érték

-A pihenés és a relaxációs lehetőség biztosítása.

Pihenni is meg kell tanulni a gyermeknek. Csak az tud igazán felfrissülni, aki szabad idejében el tudja engedni magát. Óvodában különösen nagy gondot szokott jelenteni, hogy a tehetséges gyerekek egy részének sokkal kevesebb az alvásigénye, mint kortársainak általában. A pihenés, a relaxáció lehetősége nem jelenti azt, hogy erőszakoljuk a délutáni alvást, hanem a pihenés  lehetőségét kínáljuk fel. Segíthetjük a gyermeket ezen a területen, mesékkel, altatókkal, relaxálást segítő zenével segítjük a pihenést.

6.4 Hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése

A tudáshoz való hozzájutás esélyét minden HH/HHH kisgyermek számára biztosítani szeretnénk; a tudáshoz, mint a kompetencia egyik összetevőjéhez kívánjuk juttatni őket. A 3-7 éves korú gyermekek- sajátos kultúrájukból és családi életvitelükből adódó különbözőségére tekintettel- sokoldalú, harmonikus személyiségfejlesztése, differenciált módszerekkel.

Feladatunk :

olyan pedagógiai környezet kialakítása az óvodánkban, ahol a különbözőség felé fordulás mindenkinek természetessé válik, hogy megismertessük a befogadó társadalom normáit, alakítsuk a családok értékrendjét, erkölcsi magatartásukat.

Célunk:

- Három éves kortól kiváló minőségű óvodai nevelés biztosítása a HH/HHH gyermekek részére.

- Az óvodán belül a szegregációmentesség és az egyenlő bánásmód elvének érvényesítése.

-A gyermekek differenciált fejlesztése egyéni képességeik figyelembe vételével.

- Gyermekközpontú, családorientált szemlélet kialakítása.

Alapelveink:

- Szeretetteljes, családias légkör kialakítása, a gyermekek érdekeinek mindenekfelett érvényre juttatása.

- Az individualizálva szocializáló személyiségfejlesztés, az egyéni különbségeket toleráló fejlesztés.

- A tevékenységközpontú szemlélet, mely sajátos tevékenységrendszeren közvetíti az életkornak, aktualitásoknak, környezetnek megfelelő műveltségtartalmakat.

- A családokkal való együttműködés, szülők bevonása az óvodai életbe.

Feladatunk:

-A HH/HHH gyermekek településen belüli teljes körű óvodáztatásával biztosítani az esélyegyenlőséget.

-A gyermekcsoportokban a HH/HHH gyermekek egyenlő elosztásával biztosítjuk          óvodai-, és csoport szinten a szegregációmentességet.

- Egyéni, differenciált készség- és képességfejlesztés, egyénre tervezetten, a gyermek fejlődésének folyamatos nyomon követésével, értékelésével.

- Hatékony együttműködés kialakítása a szülőkkel, önkormányzattal, valamint az óvodán kívüli társadalmi és civil szervezetekkel.

- A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességének záloga a megfelelő minőségű és időtartamú óvodáztatásuk. Tudatos óvodai pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a hátrányokat az óvodai neveléssel csökkenteni tudjuk.

7. A  NEVELÉS  TERVEZÉSE  ÉS  IDŐKERETEI

Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, fejlődésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok szolgálják. Az óvodai nevelés csak jóváhagyott pedagógiai program alapján valósulhat meg és a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg, az óvodapedagógus feltétlen jelenlétében és közreműködésével.

A gyermekek egészséges, tevékenységekben megnyilvánuló fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket, melyek megfelelő időtartamú, párhuzamosan is végezhető, differenciált tevékenységek, valamint a gyermek együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú (5-35 perces) csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével valósulnak meg.

A tevékenységközpontú óvodai nevelés céljának és feladatainak ismeretében a pedagógiai ráhatások rendszerét a gyermekek egyéni adottságaihoz igazodva tervezzük meg. Az óvodapedagógus számára alapvetően fontos feladat a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása, még akkor is, ha jelentős mértékben építünk a spontán, gyermeki ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan vegyük számításba, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző és a gyermek fejlődését tekintve is különböző szinteken lehet egyik vagy másik képességét illetően. A fejlődés dinamikája tehát egy-egy gyermek esetében a különböző területeken más és más lehet. A nevelés és tanulás tervezése egy tömbben, egymással szoros kölcsönhatásban valósítható meg. A tervezés során mindig a 4-es feladatrendszerből kiindulva tervezzük meg a gyermeki tevékenységeket és ezen keresztül a szükséges fejlesztéseket.                                               

A cél és a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon, éves, féléves periódusokban gondoljuk át, ám konkrét formában tervezni inkább egy vagy két hetes periódusokban célszerű, hiszen csakis ez esetben nyílhat lehetőségünk a gyermekek spontán ötleteinek és tapasztalatainak begyűjtésére és a nevelőmunkában való felhasználására. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen olyan részesei a nevelésnek, mint az óvodapedagógus által előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok.

A gyermeki személyiség fejlesztése az életre való felkészítés feltételezi a gyermek szűkebb és tágabb környezetében megszerzett, átélt élményeinek és tapasztalatainak, ötleteinek, aktuális tevékenységeinek beépítését a nevelőmunka egészébe. Ezért a tervezés során külön is biztosítani szükséges a gyermeki tapasztalatok előre nem tervezhető tartalmának megjelenítését a tervező és megvalósító munkában. A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása és közös élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához tartozik. A rövid időszakot átfogó tervezés ugyanakkor lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásra hatása képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni.

Alapvetően a tevékenységek megtervezéséből kiindulva a nevelés-tanulás komplex egymásra hatását figyelembe véve szükséges tervezni. A tervezésnél ne az ismeretanyag növelésére, hanem a több alkalommal, sokoldalúan, különböző nézőpontokból való megközelítésre helyezzük a hangsúlyt. Kevesebbet, de azt alaposabban, többoldalú tapasztalatszerzés és tevékenykedtetés segítségével tervezzük meg.

A heti ütemterv megírása egyben a napi vázlatot is megadja az óvónő számára, ezért nem szükséges a külön vázlatírás. Ennél fontosabb azonban, hogy feljegyzéseket vezessünk a gyermekek fejlődési üteméről, hogy konkrét megfigyelések adjanak alapot az egyéni, differenciált fejlesztés megtervezéséhez. A gyermekek ötleteinek, javaslatainak feljegyzése, összegyűjtése a tevékenységek sokszínűségének megtervezéséhez nyújt segítséget.

A fejlesztés módszere:

A fejlesztés módszere az egyénre szabott differenciált fejlesztés a csoport keretein belül. A tevékenységközpontú nevelési program megvalósítása leghatékonyabban vegyes csoportokban képzelhető el, de az óvodában létrejövő adott lehetőségek döntik el, milyen csoportszervezési formát alkalmaznak. Részben osztott és osztatlan csoportban is megvalósíthatók a kitűzött nevelési célok és feladatok. Az óvodapedagógus dönti el, hogy adott esetben kötetlen kezdeményezés vagy kötött foglalkozás keretein belül kívánja elképzeléseit megvalósítani. A fejlesztés a foglalkozás formáját, ne a gyermekek életkora, hanem fejlettségi szintje határozza meg. A gyermekek önállóan, spontán szerzett tapasztalatai nagyon jó kiindulópontot jelentenek az óvodapedagógus számára a tudatos, irányított tapasztalás megszervezéséhez.

A világban eligazodni készülő gyermek felkészítése az életre feltételezi olyan szituációk megélését, ahol szabadon alkothat, dönthet, gondolkodhat, cselekedhet. A lényeg mindig az legyen, hogy cselekvés közben, cselekvések sorozatában való aktív közreműködéssel érzékeljen, tapasztaljon, tanuljon a gyermek és valódi, a környezetben meglévő problémával foglalkozzon. Az óvoda feladatai közé tartozik a kiemelkedő képességekkel rendelkező gyermekek felismerése és fejlesztése. A szellemi fejlesztés legfőbb célja abban nyilvánul meg, hogy a gyermeket aktivitásra, a problémák meglátására és kifejtésére bátorítjuk és képessé tesszük azok megoldására. Kreatív problémamegoldásra ösztönözzük a gyermeket. Ennek kialakításához mindenekelőtt az szükséges, hogy az óvodában legyen elegendő idő a tevékenykedésre és a tapasztalatszerzésre.

A nevelőmunka elemzése és értékelése az óvodapedagógus folyamatos feladata, az értékelés tapasztalatai adnak támpontokat a nevelőmunka tervezésének irányvonalairól.

A fejlesztés kerete:

-          A teljes nevelési folyamat, amely vegyes, részben osztott vagy osztott csoportokon belül a gyermeki tevékenységre, önállóságra, döntési helyzetekre és sokoldalú tapasztalatszerzésre épül.

-          A nevelési folyamatba szervesen illeszkedő tanulási folyamat, melynek részei:

  • önálló és irányított tapasztalatszerzés
  • komplex foglalkozások rendszere, kötetlen és kötött kezdeményezések és foglalkozások

A nevelés időkeretei:

A nevelés céltudatos megtervezése során alakítjuk ki a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A hetirend és a napirend az a szervezeti keret, ami biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása.

A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők (étkezés, tisztálkodás, alvás) ugyancsak beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Délelőtt,délután különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvös idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük.

A napirend biztonságot, támpontot ad és állandóságot jelent a gyermek számára. A napirenden belül rugalmasan figyelembe vehető az egyes tevékenységek időigénye. A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak, vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, módosítható. A napirend a gyermekek nyugodt napi életét biztosítja, figyelembe veszi a fejlődés közben bekövetkezett változásokat. A gyermekek szokásrendszerének kialakításával biztosítjuk a napirenden belül megvalósuló tevékenységek végzésének zavartalanságát.

A napirend általános időkeretei 1o órás óvodai nyitva tartás esetén:

                                                                           

               Tevékenységek                                                                         1o óra nyitva tartás

                                                                                                                              esetén

 

Játék és szabadidős tevékenység                                                                       5     óra

Étkezés, pihenés                                                                                                  3     óra

Öltözködés, tisztálkodási tevékenység                                                             1,5   óra

Komplex foglalkozások naponta ,párhuzamosan szervezve                      5 -  35 perc 

A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a körülmények, az évszakok, a váratlan események hatására. Az egyes csoportok részletes napirendjét az óvodapedagógusok állítják össze, fontos a folyamatosság és rugalmasság.

Hetirend

A hetirend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő az óvodai csoportban és lehetőséget nyújt  a szokásrendszer segítségével az óvodások napi életének megszervezéséhez. A hetirend, különösen a nevelési év elején teljesen másképp alakulhat, mint a nevelési év végén. Különösen a beszoktatás idején figyeljünk arra, hogy minél lazább, rugalmasabb és alkalmazkodóbb hetirendet állítsunk össze. Később, az iskolára való felkészítés feladatai a hetirend és a napirend pontosabb betartását helyezik előtérbe. A hetirend összeállításánál arra kell figyelni, hogy jusson elegendő idő a gyermeki tevékenységek, kezdeményezések, ötletek és javaslatok meghallgatására vagy közös megvitatására.                                                                                      

A rugalmasság, a helyzethez való alkalmazkodás elősegíti, hogy a hetirend a gyermek életének észrevétlen szabályozója legyen. A hetirend kialakítása az óvodapedagógus feladata,az adott óvodai csoport és a gyermekek igényeinek, képességeinek figyelembevételével nemcsak a komplex foglalkozások helyei, de az időkeretek is megváltoztathatók.

 Az anyanyelvi nevelés és a szlovák nyelvi nevelés minden nap megvalósul, a többi tevékenységhez kapcsolódva, komplex foglalkozások keretein belül, illetve minden más óvodai tevékenységen keresztül.

Az óvodapedagógus feladatai a nevelőmunka dokumentálásával kapcsolatban:

-          Heti, kétheti, havi tematikus tervek, félévi nevelési-tanulási terv készítése

-          Hetirend és napirend összeállítása

-          A gyermek fejlődésének megfigyelését szolgáló feljegyzések vezetése folyamatosan

-          A nevelőmunka folyamatos értékelése

-          Nevelési év végén éves munka értékelése

A nevelőmunka dokumentálásának legfőbb eszköze a csoportnapló. Csoportnaplónkat a nevelőtestület állította össze, figyelembe vettük az útmutatók minta dokumentumait, beillesztettük a szlovák tartalmakat, aktualizáltuk a törvényi szabályzóknak megfelelően. Elektronikusan vezetjük, év végén a lezárt naplót nyomtatjuk, irattárazzuk.

Kötelező dokumentumaink még:

-          Felvételi-előjegyzési napló

-          Felvételi és mulasztási napló

-          Megfigyelések, feljegyzések, egyéni fejlesztési tervek gyermekenként

-          A gyermekek fejlődését nyomon követő dokumentáció (Felmenő rendszerben áttérünk egy elektronikusan vezethető naplóra, melyet szintén kiegészítettünk a szlovák nyelvi neveléssel. )

8. AZ ÓVODÁS GYERMEKEK FEJLŐDÉSÉNEK NYOMON KÖVETÉSE

Programunk fő elemét alkotja a gyermek fejlődése, illetve a fejlődés jellemzőinek ismerete az óvodáskor végére.

Fontos tudnunk, hogy az óvodai nevelés folyamatában, egy-egy időszakban a gyermek személyiségét milyen            fejlettségi szint jellemzi, fejlődése milyen ívű, s még milyen fejlődési utat kell megtennie, hogy óvodáskor végére elérje az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Ennek az ismeretében tervezhetjük meg az egyéni fejlesztés pedagógiailag optimális, hatékony stratégiáját.

A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció a gyermek fejlődéséről folyamatosan vezetett olyan dokumentum, amely tartalmazza a gyermek fejlettségi szintjét, fejlődésének ütemét, a differenciált nevelés irányát.

A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció tartalmazza:

  • a gyermek anamnézisét,
  • a gyermek fejlődésének mutatóit (érzelmi-szociális, értelmi, beszéd-, mozgásfejlődés), valamint az óvoda pedagógiai programjában meghatározott tevékenységekkel kapcsolatos egyéb megfigyeléseket,
  • a gyermek fejlődését segítő megállapításokat, intézkedéseket, az elért eredményt,
  •  amennyiben a gyermeket szakértői bizottság vizsgálta, a vizsgálat megállapításait, a fejlesztést végző pedagógus fejlődést szolgáló intézkedésre tett javaslatait,
  •  a szakértői bizottság felülvizsgálatának megállapításait,
  •  a szülő tájékoztatásáról szóló feljegyzéseket.

A pedagógiai értékelést a következő írásos dokumentumok tartalmazzák:

  • a gyermek személyiségfejlődése                                               fejlődési napló
  • a nevelési folyamat eredményessége                                        csoportnapló

A fejlődési napló szempontjai a teljes személyiségre, minden képesség körre, a fontosabb részképességekre irányulnak. Segít abban, hogy az óvodapedagógus megállapíthassa a gyermek erősségeit, gyengébb pontjait és regisztrálhassa a fejlődést. E dokumentum  vezetése folyamatosan történik a gyermek óvodába lépésétől a beiskolázásig.

Az óvodai nevelőmunka értékelési - mérési rendszerének időhálója

Feladat

Dokumentum

Ideje

Felelős

Ellenőrzés

családlátogatás

fejlődési naplóban

óvodába járás kezdete, szükség esetén

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

anamnézis

fejlődési napló

óvodába járás kezdete

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

beszoktatás, megfigyelések

fejlődési napló

óvodába járás kezdete

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

gondok, nehézségek

fejlődési napló

folyamatos

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

egyéb lényeges megfigyelések

fejlődési napló

folyamatos

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

jelentős élettörténeti események

fejlődési napló

folyamatos

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

nevelés, tanulás értékelése

csoportnapló

negyedévenként

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

év végi értékelés

beszámoló formájában

július 30.

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

gyermekek fejlődésének mérése

fejlődési napló

-bemenet

-majd  félévente, január, június         

-Iskolába menők:

 október

  március

csoport óvodapedagógusai

óvodavezető

Fejlődési napló

  • anamnézis
  • beszoktatás, óvodakezdés
  • családlátogatás tapasztalatai
  • jelentős élettörténeti események
  • gondok, nehézségek, problémák
  • egyéb lényeges megfigyelések
  • testi fejlettség, mozgás fejlődés, érzelmi-szociális fejlődés,értelmi fejlődés,tevékenységi területek megfigyelései,munka jellegű tevékenységekhez való viszony,szlovák nyelvi fejlődés

A felmérés alapján tervezzük meg a gyermekek egyéni fejlesztését, különös tekintettel a kiemelt figyelmet igénylő gyermekekre. A tapasztatainkat az iskolába menő gyermek esetében megbeszéljük a gyermek tanítójával is. Fontosnak tartjuk az iskolába ment gyermekek után követését legalább az első osztály végéig.

A gyermekek fejlődésének nyomon követése:a megfigyeléseink és a mérés alapján összegyűjtött információk, valamint a programunkban meghatározott fejlődés várható eredményeinek elemzése alapján történik. Ezen mérési anyagokat, elemzéseket a gyermekek egyéni mappájában helyezzük el.

A gyermek fejlődésének értékelése:

-          nevelési évente kettő alkalommal (félévkor, évvégén) történik.

A szülőt az óvodapedagógus tájékoztatja nevelési évenként kettő alkalommal gyermeke fejlődéséről (fogadó órán, vagy írásban), s javaslatot tesz a további fejlődéséhez szükséges fejlesztés feladataira.

9. SIKERKRITÉRIUMOK

Munkánk eredményességének legfőbb mutatói:

- A gyermekek jól érzik magukat az óvodában, elfogadják életrendjét, beilleszkednek abba.

-  Szeretnek az óvónéni közelében lenni, egyedül vagy társaikkal is szívesen eljátszanak.

- Játékuk sokszínű, ötletgazdag. Megszervezése, kivitelezése egyre nagyobb önállóságot 

   mutat.

A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés az óvodai nevelési folyamat eredményeként a gyerekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben az óvodából iskolássá érik.

Testi fejlettségi szint:

-          első alakváltozás, testarány változás

-          fogváltás megkezdődése

-          arányosan fejlett, teherbíró képesség

-          mozgása összerendezett, harmonikus

-          erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció, finommotorika

-          mozgását, viselkedését, testi szükségletei szándékosan irányítani képes

Lelki fejlettség

-          nyitott érdeklődésű, készen áll az iskolába lépésre

-          tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek

-          érzékelése, észlelése differenciálódik

-          önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésése és felidézés

-          szándékos figyelem - időtartama-terjedelme növekszik

-          cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás kialakulóban van

-          az egészségesen fejlődő gyermek érthetően, folyamatosan kommunikál, elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti –társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek.

Szociális fejlettség

-          készen áll a gyermek az iskolai élet és a tanító elfogadására

-          képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre egyre több szabályhoz képes alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségleteit, kielégítését

-          feladattudata kialakulóban van, amely a feladat megértésében, feladattartásában, eredményes elvégzésében nyilvánul meg, kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

A fejlődés jellemzői a nemzetiségi nevelés (szlovák) terén az óvodáskor végére

A családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként:

-          a gyermekekben pozitív érzelmi viszony alakul ki a szlovák nemzetiség kultúrája és nyelve iránt,

-          életkorának és egyéni képességének megfelelően rendelkezik olyan szókinccsel, amely lehetővé teszi, hogy a megszerzett ismereteket tudja a szlovák nyelven közvetíteni,

-          tud tájékozódni a kommunikációs helyzetekben,

-          ismer a nemzetiség, az anyanemzet (anyaország) kultúrájából merített dalokat, meséket, verseket, mondókákat és játékokat (esetleg tájnyelven is),

-          ismer helyi nemzetiségi szokásokat, hagyományokat

-          megismerkedett a tárgyi kultúra értékeivel, azok tiszteli és megbecsüli.

Az óvodában folyó nevelőmunkát akkor tekintjük sikeresnek, ha az óvodáskor végére meghatározott jellemzőkhöz hozzárendelt sikerkritériumokat legalább 80 %-ban teljesítettük.

10. AZ ÓVODA  HAGYOMÁNYOS  ÜNNEPEI, RENDEZVÉNYEI

Az ünnepek lényege sokszor nem is maga az ünnep, hanem az azt megelőző sok-sok előkészület, ami rengeteg tevékenykedésre, ötletek kidolgozására, önálló elképzelések megvalósítására ad lehetőséget. Az előkészületek csoporton belüli közösségi érzések alakítására igen kitűnő lehetőséget teremt és természetesen tág teret nyújt a gyermekek közötti együttműködésre. Az ünnepek előkészülete nem más, mint az értékteremtés folyamata, a gyermekcsoport által létrehozott érték, alkotás, ötletmegvalósulás közös öröme.

Az ünnepi készülődésbe bevonhatjuk a szülőket is, így betekintést nyernek a csoport életébe, s a gyerekek is lelkesebben készülődnek.

Tényezők, melyek az ünneplést befolyásolják:

Az idő:

Időben kezdjünk hozzá az előkészületekhez. Tervezzük meg előre az ünnepeket, az odáig vezető utat, legyen elég idő a gyakorlásra, díszítésre, stb. Maga az ünnep 10-30 percig tartson, ügyeljünk arra, hogy ne legyen megterhelő, fárasztó.

A hely:

Lehetőleg mindenki kényelmesen elférjen, ne legyen tömeg, zsúfoltság. A csoportok hangolják össze az ünnepek időpontját-anyák napja-, ha a szabadban ünneplünk, az legyen rövid és laza, mert a külső ingere elvonják a gyerekek figyelmét.

A körülmények:

Az ünnepi észülődés és maga az ünnep is meghatározott külsőségek között zajlik. Fontos megtanulni a gyerekeknek, hogy mennyi szép esztétikai élmény, mennyi öröm, újdonság kapcsolódik az ünnep fogalmához. Fontos része az ünnepnek a szép ruha, így érzékelik a gyerekek az ünnepek másságát.

Az eszközök:

Az ünneplés során használt eszközök legyenek színesek, esztétikusak. Sokszor a szereplési vágyat is az eszközök keltik fel a kicsikben. Ne használjunk azonban túl sok eszközt, mert ezzel vontatottá, unalmassá válhat, sok holtidőt idézhetünk elő.

A szereplés:

Az óvodapedagógus szerepe meghatározó ennek eldöntésében. A közös szereplés dominál, de teret kell engednünk az önként vállalt, önálló szereplésnek is. Önbizalom és bátorság szükséges az egyéni szerepléshez,az életre való nevelés mindezt meg is követeli. Ha jól szervezzük az ünnepeket, akkor családias, közvetlen hangulatot teremtünk, ez bátorságot adhat a gyermeknek akár az egyéni szerepléshez is. Természetesen mindig a gyerekek egyéniségét kell figyelembe venni, a szereplés sosem lehet kényszer.

A felnőtt és a gyermek aktív együttműködése az ünnepek alkalmával:                       

Az óvodapedagógusnak arra kell figyelnie, hogy ne korlátozza a gyermekeket. Amit lehet, együtt döntsenek el és együtt valósítsanak meg. Ez vonatkozik a díszítésre, ajándékkészítésre, műsor összeállítására. Az óvodapedagógus adjon lehetőséget a gyermeki önállóság megvalósulásának.

Az óvodai élet hagyományos ünnepei:

-          gyermekek név- ésszületésnapja

-          anyák napja

-          nagycsoportosok búcsúztatása

-          gyermeknap

 

Néphagyományhoz kapcsolódó ünnepek:

-          Mikulás

-          karácsony, advent

-          farsang

-          húsvét

Nemzeti ünnepeink és egyéb ünnep:

-          március 15

Helyi szokásokhoz kapcsolódó ünnepek:

-          szüret

-          idősek napja

-          búcsú

-          Luca

-          nagybőgő temetés

Időszakos ünnepek, melyek adott alkalomhoz kapcsolódnak: a „jeles zöldnapok”

-          Állatok világnapja

-          Víz világnapja

-          Föld világnapja

-          Madarak-fák napja

-         

11. GYERMEKVÉDELEM AZ ÓVODÁBAN

A gyermekvédelem célja: Minden gyermek részére biztosítani azokat a lehetőségeket, amelyek képességeinek, lehetőségének kibontakoztatásához szükségesek. A gyermek leküzdhesse azokat az akadályokat, hátrányokat, amelyek születésénél, vagyoni helyzeténél vagy bármely más oknál fogva fennállnak.

Fontosnak tartjuk a prevenciós munkát, ezzel is erősítve a szülő és az óvoda kapcsolatot. Ha a gyermek és a szülő viszonyánál bármilyen negatív változást veszünk észre, azonnal felvesszük a kapcsolatot a szülővel, ezzel próbáljuk megelőzni a gyermekek személyiségének és magatartásának esetleges romlását.

A gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységünk alapelvei:

  • A gyermek személyiségének, emberi méltóságának és jogainak tiszteletben tartása valósuljon meg.
  • Az óvodai nevelés során tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból.
  • Tartsuk tiszteletben a gyermek gondolati -, lelkiismereti- és vallásszabadsághoz való jogát.
  • Humánus, megértő, egyéni bánásmódot alkalmazzunk.
  • A család gyermeke iránti felelősségének erősítése.

Célunk: Működjön rendszeresen a gyermekvédelmi törvénynek megfelelő figyelő szolgálat és jelzőrendszer.

A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek:

Feladatok:

  • A gyermek és körülményeinek megismerése, folyamatos figyelemmel kísérése.
  • Megállapítani, hogy képességei kibontakozásában elsősorban mi akadályozza.
  • Meghatározni a lemaradás mértékét, minőségét.
  • Meghatározni a fejlődési utat.

Tevékenységek:

  • Családlátogatás, szülői konzultáció.
  • A szülők anyagi terheinek csökkentése érdekében tájékoztatás a lehetőségeiről.
  • A szülői közösség segítségnyújtása a rászorulóknak, amely lehet tárgyi, szociális vagy anyagi jellegű.

Az óvodapedagógus alapvető feladata, hogy maximálisan biztosítsa a gyermek alapvető szükségletét, az érzelmi biztonságot. Úgy szervezi az óvodai környezetet - személyi és tárgyi feltételrendszert,-, hogy az hatásrendszerével elősegítse minden gyermek számára az optimális fejlődési folyamatot. Az általános elvárások közül- tolerancia, nyitottság, elfogadó, segítő, támogató attitűd, szeretetteljesség, következetesség-kiemelten fontos, hogy az óvodapedagógus nevelő-fejlesztő munkája során mindig vegye figyelembe a gyermek egyéni képességét, tehetségét, fejlődési ütemét, szociokulturális hátterét, segítse tehetsége kibontakoztatásában, valamint hátrányos helyzetéből való felzárkóztatásában.

Óvodánkban a gyermekvédelem gyermekvédelmi program alapján történik, ez a munka minden évben változik. Gyermekvédelmi felelős irányítása mellett minden óvónőnek fontos szerepe van a feladatok ellátásában. Az állandó feladatok mellett, meghatározzuk negyedévenkénti feladatainkat, értékeljük eredményeinket.

Munkánkat segíti a gyermekjóléti szolgálat, és a községi önkormányzat.

12. AZ ÓVODA KAPCSOLATAI

Az óvodának kezdeményezőként kell fellépnie, valamennyi esetben a folyamatos és rendszeres kapcsolattartáson van a hangsúly.

12.1 Együttműködés a családdal

Az alapelveinkkel összhangban, saját nevelési céljainkat és feladatainkat a családi nevelés kiegészítéseként terveztük meg, mert tiszteletben tartjuk, hogy a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége. Szeretnénk gyermekeink fejlesztését a szülők együttműködésével megvalósítani, melynek alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet. Ebben az együttműködésben felvállaljuk a kezdeményező szerepet.

Együttműködés formái:

Családlátogatás

Az óvodapedagógusnak információkra van szüksége a gyermekről,a családlátogatás alkalmával feljegyezheti a  gyermek anamnézisét, megismerheti lakókörnyezetét, de nem biztos, hogy a korai családlátogatások elegendő információt nyújtanak. Célszerűbb a családlátogatást kicsit később beiktatni, amikor már jobban ismerik egymást az óvodapedagógusok és a szülők, mert őszinte, világos és konkrét beszélgetés igazán csak ekkor várható a gyermek neveléséről.( Természetesen vannak kivételek, pl. ha a jó kapcsolat már megvan mert a nagyobb testvér, szülő is az adott pedagógushoz járt.)

A szülők kéréseit, véleményét, meglévő tapasztalatait vegyük komolyan. A családdal való együttműködésben az óvodapedagógusnak vállalni kell a megértő, tapintatos, de a problémákat nem elmosó, őszinte, nyílt kommunikációt. Minden család, minden szülő más, fontos az egyéni megközelítés, diszkréció és előítélet mentesség.

Beszoktatás

Óvodánkban a beszoktatás folyamatos, szülővel együtt történik, differenciáltan. Az otthonról érkező gyermekek beszoktatása általában több-, a bölcsödéből érkezőké 1-2 napig tart. A szülőknek alkalmuk nyílik betekintést nyerni a mindennapokba, megismerni az óvoda napirendjét, szokásait, az óvodapedagógusokat. Lehetőség szerint fokozatosan növeljük az óvodában eltöltött időt, igyekszünk az adott gyermekhez igazítani a beszoktatás folyamatát. Általában 1-2 gyermek szokik be egy héten, így elegendő figyelem jut rá, nem megterhelő sem a pedagógusoknak, sem a csoportba járó többi gyermeknek. A nyár folyamán, udvari játék ideje alatt szívesen fogadjuk az ismerkedni vágyó ,leendő óvodásokat, ilyenkor a beszoktatás időpontja, menete is egyeztethető.

Nyílt nap

A nyílt nap célja a szülőknek lehetőséget biztosítani a napi óvodai életbe való betekintésre. A szülők személyes élményeik alapján, gyermekük, új vonásait, tulajdonságait fedezhetik fel. Képet kaphatnak gyermekük közösségben elfoglalt helyéről, viselkedéséről, teljesítőképességéről, egyúttal módjuk van társaikkal való összehasonlításra is. Átélhetik a szabad játék készségekre, képességekre gyakorolt hatását, a gyermek kompetenciáinak fejlődését. A nyílt nap idejéről egy héttel előbb faliújságon és az üzenő füzetben tájékoztatjuk a szülőket.

Fogadóóra

A fogadóórát óvónő és szülő egyaránt kezdeményezheti. A fogadóórák időpontja (havonta egy alkalom) megtalálható a csoport faliújságján, ill. egyéni egyeztetés is lehetséges.

Megtartását célszerűnek tartjuk személyre szabottan, igény szerint időpont-egyeztetés után lebonyolítani. Ezek az alkalmat adnak lehetőséget olyan információk cseréjére, melyek a gyermekkel és közvetlen környezetével kapcsolatosak, bizalmas jellegűek. Az óvodapedagógus félévente minimum egyszer tájékoztatást ad a gyermek fejlődéséről, amennyiben a szülő nem jelenik meg fogadóórán, írásban is tájékoztathatja.

Szülői értekezlet

Az értekezlet célja az óvodát, a csoportot, a gyermekeket, szülőket érintő legfontosabb témák, feladatok, programok, esetleges problémák megbeszélése. Az óvónő feladata a szülők tájékoztatásán kívül, véleményük meghallgatása, javaslataik figyelembe vétele. 

Az értekezlet idejéről, témájáról a csoport faliújságján és az üzenő füzetben,egy héttel korábban a szülőket tájékoztatni kell. Jelenléti ív írása és jegyzőkönyv készítése kötelező. A merev, elavult formák helyett választhatjuk a kötetlenebb, lazább beszélgetést, a körben elhelyezett székeket, beszélgetés közben akár tevékenykedhetünk is.

Közös programok, ünnepek, rendezvények

Az óvodapedagógus feladata e téren a megfelelő tájékoztatás, a szülők ösztönzése, bevonása a programokba, rendezvényekbe. A nemzetiségi nevelés alapvető feladata a hagyományok, nyelv ápolása, ebbe a feladatba is be kell vonni a családokat. Ha a fiatalabb generáció átveszi a hagyományokat, az meghatározza az ő további életmódjukat, biztosítja a fejlődés folyamatosságát. A nemzetiségi hagyományok megtartásában és továbbfejlődésében jelentős segítséget nyújthat a család.

12.2 Kapcsolattartás egyéb nevelési, oktatási, szakszolgálati, kulturális intézményekkel

Az óvodai élet alatt a Pedagógiai szakszolgálatok ,Szakértői Bizottság, egészségügyi szolgáltatók (orvos, szakorvos, védőnő) a Gyermekjóléti szolgálat és családsegítő a gyermekek nevelését speciális szakismereteikkel segítik.

A közművelődési intézmények (könyvtár, múzeum, Falumúzeum, Művelődési ház) a gyermekek érdeklődését és életkori sajátosságait figyelembe véve látogatják csoportosan pedagógus vezetésével, vagy egyénileg szüleikkel. Mindezt úgy kell beépíteni az óvoda életébe, hogy a nevelés és természetesen a gyermekek szempontjai legyenek az elsődlegesek. Kerülni kell a gyermekek túlterhelését okozó fárasztó, hosszan tartó vagy a gyermek életkorának nem megfelelő programokat. Az óvodapedagógusoknak a tervkészítés időszakában már gondolniuk kell arra, milyen programokkal színesíthető, fejleszthető az óvodai élet.

Az iskolával való kapcsolattartás célja az óvoda-iskola átmenet megkönnyítése.

Formái:

  • 5-6-7- éves gyermekek látogatása az iskolába az óvónővel
  • iskolai szervezésű programokon való részvétel
  • egymás munkájának megismerése kölcsönös hospitálással
  • szakmai tapasztalatcsere, a gyermekek fejlődésének nyomon követése
  • leendő tanítónő látogatása a nagycsoportban

Az óvodának arra kell figyelnie, hogy saját szakmaiságát hangsúlyozva segítse elő az átmenetet a gyermekek számára, ne adja fel elképzeléseit, módszereit, azaz ne próbáljon kisiskolát játszani, hanem minden eszközzel ragaszkodnia kell saját értékeihez. Ha az óvoda jól végzi a dolgát,akkor fokozatosan alkalmassá teszi a gyermekeket az iskolában rájuk váró feladatok megoldására. Az óvodapedagógus és tanító együttműködésében a kölcsönös tisztelet, érdeklődés,a gyermek iránt érzett felelős gondolkodás legyen meghatározó.

A problémák megbeszélése ne jelentsen egyik gyermekről sem előre kialakított sémát vagy skatulyát, különösen tartózkodjunk az előítéletek megfogalmazásától. Az iskolával való együttműködés egymás intézményeinek kölcsönös meglátogatásával jár együtt. Az óvodában történik a szlovák nyelv alapjainak lerakása, az iskola ezen alapokra építve fejlesztheti a gyermekek szlovák nyelvtudását.

Az óvoda és a pedagógiai szakszolgálat, szakértői bizottság és családsegítő központ kapcsolata  szükség szerint alakul. A felsorolt intézmények szükség esetén vizsgálataikkal, javaslataikkal segítséget nyújtanak az óvodapedagógusoknak a gyermekekkel kapcsolatos problémák megoldásában, kezelésében. A kezdeményező fél az esetek többségében az óvoda.

A védőnő minimum negyedévente tisztasági szűrést végez, a fogorvos évente 2x szűri óvodásainkat az óvodában. A gyermekorvos évente vizsgálja a gyermekeket a kötelező , életkorhoz kötött státuszvizsgálatok alkalmával a rendelőben.

Lehetőség szerint tartjuk a kapcsolatot a helyi magán bölcsödével/családi napközivel is.

12.3 Kapcsolattartás a fenntartóval

A fenntartóval való együttműködés elsősorban az óvodavezető feladata, de az óvodapedagógusok közreműködésére ezen a területen is szükség van. Fontos a nyitottság a fenntartó irányában, hiszen a támogatás mértéke igen nagy mértékben attól függ, mennyire sikerül megnyerni a fenntartót az óvoda szakmai célkitűzéseinek. A megnyerésen túl a tény leges gyakorlattal való bizonyítás is rendkívül fontos, ezért rendezvényeinkre meghívjuk a fenntartó képviselőit. Az óvodapedagógusok feladata ,hogy színvonalas szakmai munkájukkal segítsék az óvoda jó hírnevének kialakítását, fenntartását. Minél kisebb egy közösség vagy egy település, annál nagyobbak az elvárások ezen a téren az óvoda irányában. Az óvodának részt kell venni a helyi közösség, környezet építésében, a közös rendezvényeken, ennek eleget is teszünk.

12.4.Az óvoda és a helyi nemzetiségi önkormányzat jó kapcsolata is nagyon fontos. Hagyományőrző nemzetiségi programokkal színesítjük óvodánk életét. Ezek a programok a szülők és az óvoda aktív közreműködését kívánják meg. Részt veszünk a falu hagyományőrző ünnepségein, együtt megyünk a nemzetiségi találkozókra.

A Kárpát-medence magyar nyelvű intézményei közötti oktatási tér kialakítása érdekében az óvoda a külhoni magyar óvodákkal kapcsolatépítésre törekszik, és - lehetőségei szerint - szakmai kapcsolatot tart fenn.

Amennyiben személyi feltételeink és anyagi lehetőségeink lehetővé teszik, keressük a kapcsolatot külhoni magyar óvodával, ehhez a fenntartónk és a szlovák önkormányzat segítségét is kérjük.

13. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK

A Helyi Óvodai Pedagógiai Programunk érvényességi ideje:

2018. szeptember 1. - 2023. augusztus 31.

Az óvodai nevelési program módosításának lehetséges indokai:

  • az intézmény működési feltételeinek változása,
  • az intézmény szervezeti felépítésének változása,
  • a gyermekösszetétel változása,
  • a program fejezetein belüli egyes részterületek változása.
  • törvényi szabályzók módosítása

Döntés - előkészítő - érdekegyeztető fórumok közül a következők javaslatára kell összehívni a módosítással foglalkozó nevelőtestületet:

  • Fenntartó,
  • Nemzetiségi Önkormányzat
  • Szülői közösség
  • Óvodapedagógusok közösségei (nevelőtestület, munkaközösség, óvodavezetés).

Előírások a programmódosítás előterjesztésére:

  • Az óvodavezető írásbeli előterjesztést készít.
  • A nevelőtestület elé terjeszti módosító javaslatát és véleményezteti.
  • A nevelőtestület dönt a módosítás elfogadásáról vagy elutasításáról.

14. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK

Legitimációs eljárás – Az érvényességet igazoló aláírások:

Készítette

Intézményvezető

Nagyváriné Radovics Angelika

Dátum

2018.08.

ph

Aláírás

Véleményezte

Szülői Közösség

Farsang Erzsébet

Dátum:

2018.08.22.

Aláírás

Elfogadta

Kesztölci Kiserdei Óvoda „Horička”

nevelőtestülete nevében:

Gálné Kara Boglárka

Nevelőtestületi elfogadás határozatszáma: 7/ 2018 (08.24)

Dátum

2018.08.24.

Aláírás

Egyetértését

nyilvánította

Kesztölc Község Önkormányzata

Vöröskői István

polgármester

Dátum

2018.08.

ph

Aláírás

Egyetértését

nyilvánította

Kesztölci Szlovák Önkormányzat

Gaálné KaraValéria

elnök

Dátum

2018.08.

    ph

Aláírás

Jóváhagyta

Intézményvezető

Nagyváriné Radovics Angelika

Dátum

2018.08.24.

ph

Aláírás

 

Intézményvezetői jóváhagyás

határozatszáma:

8/2018. (08.24.)

 

A dokumentum jellege: Nyilvános

Megtalálható:

az intézményvezető irodájában, az óvoda honlapján

Iktatószám:115/2018.